Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)
Vázlat Trianon hatásáról Nógrád megyében
Kivonulása azonban ezekről a területekről fokozatos. Az új határok között maradt salgótarjáni medencében lévő bányái nem kerültek veszélybe - annak ellenére, hogy itteni központja határmenti település lett-, mivel 1917-ben megszerzi az északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt részvényeit, s ezzel bányái fölötti felügyeletet is /Baglyasalja, Karancsalja, Etes, Mátranovak, Mizserfa stb./ Másrészt pedig, már korábban meginduló folyamatként, déli irányba igyekszik terjeszkedni, melynek eredményeként 192o-ban Kotyházán, Márkházán és Kazáron nyitnak új bányát. Sőt a háború következményeként jelentkező szénéhség a termelés felfuttatását eredményezi. A munkaerőhiány áthidalására Liptó vármegyéből toboroz bányamunkásokat a vállalat, akik fizetésüket - a levonások után - cseh koronában kapják. Emellett 14 éven aluli gyermekeik után családi pótlékban, valamint kedvezményes munkaruha és bakancs juttatásban részesülnek. /5 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. viszont már nagyobb megrázkódtatásként élte át a határmódositást. Jelentős ércbányái és telephehelyei /Gölnicbánya, Jászó, Rozsnyó, Murányhuta, Nagyrőce, Rimabrézó stb./ kikerültek a magyar fennhatóság alól. Nyersanyagutánpótlása is kérdésessé vált egy időre, hiszen pl.egy 1915-ös felmérés a történelmi Magyarország vasérckészletét 14o millió tonnára becsülte , melynek 8o %-a az elcsatolt területeken volt. /6 Problémát jelentett még, hogy a salgótarjáni üzem szénellátását biztosító salgóbányai terület a határ közvetlen közelébe került s szénterülete a határon túlra is áthúzódott. Ezek áthidalására végül'a vállalat a cseh állammal kötött szerződést, amely biztosította többek között a salgótarjáni gyár ércutánpótlását is. és a bányászkodást is szabályozta a határ mentén. A gyár talponmaradását ezután területvédelmi - és kartell megállapodásokkal igyekezett biztosítani. /7 A többi salgótarjáni üzemet még súlyosabban érintette a nyersanyaghiány és a kezdeti politikai bizonytalanság. Helyzetüket az 192o-as évek közepére tudták stabilizálni. Átrendeződött Nógrád megye gazdasági vonzáskörzeteinek láncolata is. Egyrészt az elcsatolt területeken maradt ipari üzemek termékeinek beáramlása /Losonc környéki textil és fémipari vállalkozások, Málnapatak és Szinóbánya környéki üveggyárak; bazalt és kőbányák stb./, másrészt Losonc, mint kereskedelmi- pénzügyi központ szűnt meg. Ennek