Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Vázlat Trianon hatásáról Nógrád megyében

/Jugoszlávia/ az egységes délszláv állam eszméjébe csomagolta, Csehszlovákiában a cseh és a szlovák nemzet azonosításában keresték a lényegét /"csehszlovákizmus"/, Romániában pedig a dákoromán kontinuitás elméletének állami politika szintjére emelésével az ősi román területek egyesítése jelentette ennek az alapját /a II. világháború után is felbukkannak, s a megváltozott körülményekre alkalmazva, de élők maradnak ezek az elképzelések/. így az egy tömbben élő magyarság - Szlovákia területének déli sávjában; az egykori Partium, ill. Erdély nyugati részén és a Székelyföldön; Szabadka környékén - idegen elemként szerepelt a "nemzettestekben". Bár hozzá kell tenni, hogy Európa ezen részének közel llo milliós lakosságának ötöde volt kisebbségben, de "egyes becslések szerint a különféle nem hivatalos, szétszórt, töredék és vallási kisebbségekkel együtt a térség lakosságának közel felét sújtotta a kisebbségi sors." /2 Nógrád is átélte a terület- és lakosságvesztés traumáját, sőt ez fokozott mértékben jelentkezett itt. Alapvetően a vármegye messze volt a történelmi Magyarország határaitól, északkeletről a Galíciába utazónak érintenie kellett Gömör-Kishont és Szepes vármegyéket; északra a határ Zólyom, Liptó és Árva megyék mögött volt, míg északkeleten Zólyom, Turóc és Trencsén vármegyéken át lehetett Csehországba /Bohemia/ jutni. Ez a határvonal most nem csak közelebb húzódott Nógrádhoz, hanem csonka varmegyévé tette, területéből leszelve 1747 km-t, az 2 eredeti terület 42,3 %-át /az eredeti terület 4128 km volt./ Az 191o. évi járási beosztás szerint a gácsi és losonci járás teljes egészében, a balassagyarmati fele, a füleki több mint harmada, a szécsényi járásnak pedig ötöde került új fennhatóság alá /érintetlenül a nógrádi és a sziráki járás maradt/, az ott élő 95 ezer lakossal. Határnak lényegében a Karancs-Medves hegyvonulatot és az Ipoly vonalát jelölték ki. Elcsatoltak ezzel 117 települést és Losoncot, az egyedüli nógrádi várost. /1922 októberében a helyszíni határmegállapitás során Somoskőt és Somoskőújfalut visszakapja Magyarország/. Ezen túl közvetlen határmenti településsé vált a vármegye székhelye, Balassagyarmat, és ipari központja, Salgótarján. Balassagyarmat lakóit nemcsak a határmentivé válás irritálta. Területének közel ötödét, az Ipolyon túli részt is elvesztette, ahol téglagyárai működtek és szántóterületek is voltak.