Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Káromlások és káromkodások a 18. századi Nógrádban

Mindazonáltal a vádlott is megtalálta a maga tanúit, akik az ellene elsőként vallóra azt mondták, hogy az az ember "ördögnek magát ajánlotta, és menkővel üttette magát". A másodikra, hogy "káromkodó ember és imádkozni sem tud annak rendi szerint", a harmadikra, hogy már a "Gácsi tömlöcben is volt" és különben bigámista, mert "maga Felességét Komjátiban el hattá és más Asszonnyal úgy élt, mint tulajdon Feleségivei Pálfalván". A vád megerősítése végett újabb vallomásokat vettek fel, amelyek megismételve a fentebb leírt vádakat, újat is hoztak; eszerint a vádlott kijelentette, hogy "egy veres hagymát nem adna az pápista hitért" Persze a vádlott is talált újabb tanúkat, akik azt vallották, hogy "negyedik esztendeje miólta házánál lakik a vádlott, de azon idő alatt tőle semmi illetlen szókat, sem penig káromkodást nem hallott". A per tizenegyedik ítélethozatala után az ügy elsikkadt, de ekkor már vádló és vádlott egyaránt bánhatták, hogy a személyeskedő vitájukat ideológiai síkra vittek es megyei forumok ele került. Mindenesetre a per rávilágít arra, hogy a vallási ellentétek vitatása hozzátartozott a kor szelleméhez, mégha súlyos következményekkel járt is. S ez nem sokat változott II. József türelmi rendeletéig. Hausel Sándor Jegyzetek: 1. Ilyen perek találhatók a Nógrád megyei Levéltár /NmL/ TV.13. Fiscalia és a NmL TV. 11. Sedria jelzetű fondókban. 2. BELITZKY JÁNOS hívta fel erre a figyelmet.Közölve van KATONA ISTVÁN: História eritica regnum Hungáriáé című művének 33. kötete alapján a Múzeumi Mozaik 1985. évi számában 21-23. 3. A rendelet szövege:NÉKÁM EDIT-SCHNEIDER MIKLÓS: "... úgy határozott a tekintetes vármegye..." Salgótarján, 1981 11-12. 4. Mózes III. 24,14 5. Az 1723. évi törvénycikk: Az Istent, boldogságos szűz Máriát és Isten szentjeit káromlók megbüntetendők. Magyar Törvénytár looo-1895 Bp. 19co. 647.