Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Egy nógrádi ősemlős: a Democricetodon Hasznosensis

Egy nógrádi ősemlős: A Democricetodon Hasznosensis A hasznosi Vár-hegyet, mint a Nyugati-Mátra egy tájképileg nevezetes bércét aligha kell részletesen bemutatni. A természet és a történelem kedvelői egyaránt ismerhetik. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy keleti oldalán egy felső miocén korú - mintegy lo millió éves - ősgerinces lelőhely található, melyet a közelmúltban fedeztek fel. Pontosabban 1974-ben, amikor egy geológus csoport - terepbejárásról visszatérőben - felfigyelt a hófehér színű kőzetre. Közülük Rakovits Zoltán gyűjtött teknőspáncél-töredéket és egy kistermetű patás emlős fogát, melyeket átadott dr.Kretzoi Miklósnak. KRETZOI M. /1974/ ez utóbbit Palaeomeryx eminensnek határozta. A lelőhely bezáró kőzete tufás diatomaföld, melyet a hasznosi öregek csak mint "fehérföldet" emlegetnek. Keletkezése valószínűleg tavi, mocsári környezetben folyt le a nagy mátrai andezitvulkánosság befejeződése után. Az intenzív vizsgálatokat KORDOS L. /1981/ folytatta, aki 1979 őszén összesen kb. 5oo kg üledéket szállított a lelőhelyről a Magyar Állami Földtani Intézetbe. Itt az anyagot vegyi kezelésnek, fagyasztásnak és iszapolásnak vetették alá. Ezzel az eljárással kiszabadították a kőzetbe cementált ősmaradványokat. KORDOS L. /1981/ először ezek feldolgozása alapján 13 rendszertani egységből álló faunát közölt, melyben cickány-, vakond-, mókus-, pele- és hörcsögfajokat említett. Újabb gyűjtések után a hörcsögfogakat részletesebben is tanulmányozta /KORDOS L. 1986/. Erre nemcsak a pontos fajmeghatározások miatt volt szükség, hanem mert a hörcsögök Eurázsia miocén és pliocén szárazföldi üledékeiben általában jelentős fajgazdagságban terjedtek el. Az egyes fajok időben gyorsan váltották egymást, így elsőrendűen alkalmasak üledékek korbesorolására, szintezésére. A részletes összehasonlító tanulmányok alapján vált bizonyíthatóvá, hogy a hasznosi ősmaradvány-együttesben egy idáig ismeretlen hör-