Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)
Holt legendák történelme - Rákosi Mátyás és Salgótarján
Rákosi Mátyás és Salgótarján Minden dolognak megvan a maga történelme. A legendák a dolgokkal annyiban azonosak, hogy a sorsuk, - a történelmük. Sorsuk, amely meghatározza létüket: eltíinnek-e a felejtés bugyrában, vagy tudatunk mély rétegeiből fel-feltűnve élő, alkotóelemeivé, részeivé válnak mindennapjainknak. A legendák kétségkívül tanulságot hordoznak: ha feltűnnek, ha eltűnnek akkor is. A legendák létéhez, természetéhez hozzátartozik, hogy róluk beszélni szűkebb vagy tágabb körben nemcsak szabad, de kell is. Ha hallgatunk róluk az veszélyt jelent. Salgótarján történetében sok ki nem beszélt, elhallgatott történet van. A salgótarjáni Rákosi legenda is ilyen. Borzongást okozóan furcsa a természete, nemcsak azért, mert konjunkturális, majd dekonjunktúrái is körülményeket is megélt már, hanem más miatt is: azért, mert régtől fogva valami helyi visszafogottság, késés, szégyenlősség és végül olyasféle érzés kisérte errefelé, amelyet úgy minősíthetünk: rossz emlék, múló álom, felejtsük el. Csakhát az is a legenda tulajdonságához tartozik, hogy csak akkor tűnik el, változik át, ha korábbi igazsága bizonyítottan hamissággá minősült át. Ez hosszadalmas folyamat, vagyis: beszélnünk kell róla, ki kell magunkból - a város lakóiból - beszélnünk, hogy túl tudjunk lépni a történelmünkre árnyékot vető örökségünk terhén. A dolgozat nem vállalkozott többre, mint arra, hogy az igazság felderítéséhez történeti eszközökkel hozzájáruljon. Közelítés a történeti feldolgozások irányából Volt-e Rákosi Mátyás Salgótarjánban kérdését már induláskor érdemes és szükséges feltennünk. A válasz: igen. Bizonyítottan és hi va talosan életében négyszer fordult itt meg: 1919. május elején, nem tudni pontosan, hány napig; 1945. március 24-25-én, 1945. november 24-25-én, 1946. október 2o-án. Ekkor járt Mizserfán is. /Megjegyzem:
