Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)
Salgótarján címereinek változása
Sdlgótdrjdn címereinek változasd Az elmúlt években a Nógrád, a Tarjáni Tükör és legutóbb a Palócföld oldalain szóltam városunk régi címereiről. A megyei levéltárban fellelt ujabb dokumentumok több vonatkozásban megerősítik, illetve kiegészítik a korábban leírtakat. Ezért célszerűnek látszik összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat városunk cimerszerzésének történetéről . Salgótarján községnek két címeres pecsétje ismeretes. Az egyiket az Országos Levéltár még 1942-ben véleményezte. Ezzel a pecséttel látta el a község 177o-ben az úrbéri kérdőpontra adott válaszait. Leírása a következő: földből kinövő három búzakalász, tőlük jobbra cso roszlya, balra ekevas található. A körirat: "Salgotarian..." /1 ábra /A másik községi pecsétrajzot a Nógrádi Történeti Múzeumban található községi pecsétnyomó alapján ismerjük. Az évszáma 1861. Rajza részben egyezik a korábbi pecsét rajzával. Leírása: földből kinövő latin kereszt két oldalán egy-egy búzakalász, ettől jobbra és balra egy-egy csoroszlya látható. A körirat: Salgótarján község pecsétje. A pecsétnyomó alsó harmadában szerepel az 1861-es évszám /2.ábra/ Salgótarján város vezetősége már 1922-től igyekezett az őt megillető címer használatának jogosságát felkutatni. Az országos levéltár közlése szerint a községnek eme címeres pecsét használati joga kétségtelen. Azonban tekintettel arra, hogy a volt község rendezett tanácsú várossá alakult, ipari, kereskedelmi és gazdasági helyzeténél fogva ezt a címeres pecsétet korhű módon nem használhatja, ezért alkalmasabb, megfelelőbb címeres pecsétet kívánt használni. Tervbe vett címerét az Országos Levéltárral szerette volna elkészíttetni azért, hogy a heraldikai követelményeknek megfeleljenek és a helység történelmi múltján kívül kifejezésre jusson benne a bányászat és a kohászat elsőrendű szerepe a város életében. Ezek szerint tehát a régitől eltérő címeres pecsét használatára és űj címer adományozására lett volna szüksége a városnak.
