Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Mikszáth emlékére

"Mikszáth 25 év óta, ahogy első irását olvastam, ugyanaz a félelmes, író nagyúr! Ma nem él széles e nagy világon író, aki annyira, olyannyira író, mint Mikszáth, hadd mondhassam ezt a paradoxont: irodalmi író... hódolnia kell bárkinek előtte, mert az ereje félelmes s mert a legirigylendőbp, legkirályibb életek élete az, melynek eseményei a muvészalkotásoK. Mikszáth az életet óvatosan leélnivalónak s magasságos megnyugvással leírni valónak vallotta. Magyar eszével úgy gondolta, hogy az élet adott valami, kötelesség, melyet töltsünk be, lehetőleg kényelmesen es zavargás nélkül. Ezenfölül pedig az élet bárhol, Magyarországon éppen nem kevésbé

r mint máshol fölöttébb érdekes és mulatságos panoráma. Tehát még élünk, s Mikszáth diákkori fényképe /Az álló alak egy ismeretlen diáktársa/