Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Emlékeim a Pécskő utcáról...

Legszebb gyermekkori emlékeim ehhez a házhoz fűződnek, A forgalmas utca elején sok látnivaló volt részemre. Nagyon szerettem játszani és erre megvolt a nagyszerű terep. A házunk mögött volt egy nagykiterjedésű liciumos hegyrész. Tavasztól őszig rengeteg időt töltöttem itt sok barátommal. Barlangot ástunk, indiánost játszottunk, pigéztünk. Volt kis futballpályánk is. Pécskő utca 8-as számú porta Szintén benősülés folytán került Urbán kézből Bencsikbe, majd a Rónai örökségbe. A ház megmaradt az eredeti alacsony,gerendás,múlt században épült állapotában. Rónai Ferenc postatisztviselő 192o-as évek végén FAX kölcsön utján az újtelepen épített házat és a Pécskő utcai portát eladta a városi Zsidó Hitközségnek. Ezen a portán épült fel az új modern Zsidó fürdő. Több évig épült és a harmincas évek elején került átadásra. Rónai Ferencről annyit, hogy nagyon vékony nőies hangon beszélt és a postán telefonközpontos volt. A tarjáni hívók megismerték a hangját és mindig kisasszonynak szólították. Ez volt a legnagyobb mérge.Minden esetben kikérte magának, hogy ő Rónai Ferenc postatisztvi selő és nem nő. Még annyit a fürdő építéséről, hogy a kutak kiképzése után több mint egy évig szünetelt az építkezés és a bővizű kutak elöntötték a már megépített épületrészt és ebben ragyogóan tudtunk csónakázni. A megépült fürdő korszerű volt, és a város nagyközönsége is látogatta. Különös esemény színhelye volt az intézmény a hatvanas évek elején. A fürdőt bérlő személy hölgyek bevonásával férfiak részére külön szolgáltatást biztosított ellenszolgáltatás fejében. A nagy üzlet kitudódott és a volt Ipartestületben nyilvános tárgyaláson vonták felelősségre a hölgyeket és bizonyos ismert férfiakat. Pécskő utca lo-es számú ház Alacsony régi ház volt. Szintén az Urbán családtól vásárolta meg az 19lo-es években Balázs Samu elemi iskolai tanító. Engem is tanított harmadik elemiben. Nagyon jó tanító volt. Szerettük őt. Volt azonban két rossz szokása amit nem szerettünk. Ujjain nagyon szerette a körmeit nagyra növeszteni és miután szeretett táblán rajzolgatni és irni, mindig a körmeivel mutogatta az alkotásokat, igy a hosszú körmök csikorogtak a táblán. Ezt nem szerettük hallgatni. A másik emlék rosszabb, mert hosszú nádpálcájával a leckéjüket nem tudó, vagy szófogadatlan