Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

Egy kiállítás faggatása

Azt hiszem vizsgálatunk, a kérdőivek kitöltése, a vállalkozó kedvű látogatóinknak is hasznára vált, nekünk pedig segítségül és továbbgondolásul szolgáló információkat nyújtott. Kérdőívünk első részében a válaszokat az állandó leállításra vonatkozóan kértük, amelynek címe: Munkásélet Nógrádban a XIX-XX. században. Tartalmát tekintve a mult szazad közepétől a 7o-es evekig mutatjuk be a munkaseletmód változásait, a munkásság társadalmi, gazdasági munkahelyi körülményeit, egészségügyi, művelődési helyzetét és a munkásmozgalomban betöltött szerepét. Az állandó kiállítás egyik egysége hagyományos módon /plakátok, röplapok, egyéb dokumentumok és kevés tárgy/ mutatja be az időszaki kiállításban is megjelenített kort, 1918-19-et, a Tanácsköztársaság időszakát. A leírtak alapján is kiderül, bár nem jelöltem mindenhol, szinte minden kérdésnél voltak, akik nem válaszolták meg valamilyen oknál fogva. Örültem volna, ha több felnőtt által kitöltött kérdőívvel találkozom, a helybeliek véleménye, ismerete a kiállítás szempontjából érdekes lett volna számunkra. Bár az írás elején leírt látogatói arány híven tükrözi a múzeumbajárási szokásokat Salgótarjánban - mármint a látogatók kb. 80 %-a a tanuló ifjúságból tevődik össze - ez esetben is majdnem így alakult. Az is kiderült a válaszokból, hogy a kiállításhoz készült irásos tájékoztató nem jutott el minden kézbe, és tárlatvezetésben sem részesült mindenki. Voltak, akik kétszer látták a kiállítást, tárlatvezetést is kaptak. Nálunk a megválaszolás tekintetében a kérdőívek teljesnek mondhatók. A kiállítás rendezésében résztvevő két muzeológust is megkértem a kérdőívek kitöltésére, kontrollként és a teljes információ megszerzése céljából. Válaszaik eltérőek ugyan, de a kiállítás lényegét érintően megegyeznek. Egyikük elvontabb, összetettebb válaszokat adott, inkább a kiállítás-rendező szemszögéből. MÍg a másik az adott kort jól ismerő látogatóként fogalmazta meg válaszait. Összehasonlítva a rendezők válaszait a közönségünk válaszaival, azt hiszem, elmondható, hogy kiállításunk elérte célját. Meg tudott jeleníteni egy kort, úgy, hogy látvány elemei érzékeltették a kor hangulatát a kiállítást megtekintővel, azt hogy nem szokványos kiállításon jár és mégis teljes információt kap, anélkül, hogy feliratok, magyarázó szövegek, dokumentumok sokaságát kellene elolvasnia. Válaszaikból egyértelműen kiderül, hogy tudják, mit akartunk kifejezni a kiállítással, egyes helyszíneivel. Néhány személyesebb jellegű válasz, illetve a mához hasonlítás, arra enged következtetni, hogy az ilyen jellegű kiállításoknak van jövője, hisz élményszerűen átélhetek. Bagyinszky Istvánná