Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/1. szám (Salgótarján)

1850-es levél a szécsényi fonókról

Szécsény közéletének, szokásrendszerének, az egyház korabeli állásfoglalásának érdekes és tanulságos dokumentuma /1/ az a levél, amit Gály Lőrinc szecsenyi esperes irt 185o-ben a megye kormánybiztosához, Bory Pálhoz. Gály Lőrinc 18o5-ben született Trencsén megyében. Bölcseleti és teológiai tanulmányai után tanított, lelkészkedett. 1841-től karancssági plébános, 1842-től a szecsenyi egyházi kerület alesperese 1854-ig. /2 Gály Lőrinc aktív tevékenységet fejtett ki a szecsenyi egyházi kerület lelkészei között. Igyekezett hatást gyakorolni a közélet által kifogásolt, elitélendőnek tartott jelenségei megváltoztatása érdekében. Kezdeményező szerepet játszott az 1845-ben a szecsenyi kerületben megalakított alkoholizmus ellen küzdő mérsékleti egylet a "Boldogságos Szűz Mária Szeplőtlen Szive Társulat" létrehozásában, szabályzatának kialakításában. /3 De Gály Lőrinc nemcsak az alkoholizmus ellen vette fel a küzdelmet, hanem a 19. század közepén még élő munkaközösségi és népi szokás, a fonó ellen is. A fonókban az erkölcstelenség fertőjét vélte feltalálni, amely elsősorban az akkori fiatalság, dédapáink, körében fejt ki káros hatást. Ebben nem egyedi a véleménye, mert az egyházi szervek egyértelmüleg elitélően nyilatkoztak évszázadok óta a fonó erkölcséről, elsősorban nemi erkölcséről A fonók erkölcsének megítélése a néprajztudomány szempontjából nem ilyen egyértelműen negatív. Lajos Árpád 1965-ben megjelent Borsodi fonó című monográfiájában /4 így ír erről: "A fonóban nem züllöttek el a fiatalok. Ellenkezőleg: a házasság, a családalapítás felé igazodtak, még akkor is, ha a legények testi közeledése darabos volt. A közeledés nyelve se volt mindig költői. A szerelmi élet szabályozásában nagy szerepe volt a nyilvánosságnak és az asszonyok nyelvének, akik valósággal bíráskodtak." Napjainkra sem a fonó, sem hagyományai nem maradtak fenn. Ránkmaradt azonban az örök téma változatlanul, a fiatalság "erkölcstelensége". 50