Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

A Nógrádi út

minősítése volt a meghatározó. Lényegében beolvadás volt az SZDP részéről. Ilyeneket olvashattunk: "a volt kommunisták merev és egyes esetekben diktatórikus viselkedése, a szocdemeket lekezelő magatartása" /87.p/ ártott az együttműködésnek. Fő feladata volt az MDP vezetőinek a pártfegyelem drasztikus elfogadtatása. /88.p/ A politikai életben az igazolások, a kizárások, a visszaminősítések, az éberségi kampány, a szervezeti intézkedések előtérbe nyomulása, az apparátus uralma, a bizalmatlanság, a működési zavar vált uralkodóvá! 1951 májusában ugy minősítették a pártszervek, hogy "a Megyei Tanács az ellenség kezébe került". "Az egész tanácson belül a klerikalizmus érvényesült". /98.p/ 1953. augusztusi helyzet szerint: "a megyei bizottságon belül olyan légkör alakult ki, amelyben egyes megyebizottsági tagok nem merték bátran kifejteni véleményüket" /111.p/ A nemzeti tragédia napjai /1956. október 23 - 1957. febr.2./ Bizonytalanságok okozta feszültségek lappangó jelenléte miatt csak novemberben élesedett ki a hatalomért vivott politikai küzdelem. Ekkor alakult meg az MSZMP megyei intézőbizottsága. Korai tevékenységére erőteljesen rányomta bélyegét a két világháború közötti időszakban meggyökeresedett munkásmozgalmi tradició: a szövetségesek iránti bizalmatlanság. Tovább élt a szektás magatartás is. A volt koaliciós pártok nagy arányban, pártként nem jelentek meg a megyében. Egyes vezetői /Garamvölgyi Antal volt kisgazdapárti/ az újonnan megalakult szervekben /nemzeti bizottság, munkástanács / folytatták a politikai munkát. A hatalomért folytatott harcban nem a programok ütköztek, hanem egyoldalúan a fegyveres erő döntötte el annak kimenetelét. A korábbi időszak szellemisége, politikája a terület történetében a legmélyebb pontig: a tragikus december B-ig juttatta el a hatalom és a lakosság egyrészének kapcsolatát. A véres esemény Salgótarján történetében egyedülálló traumát okozott. Az érintettek személye miatt, az