Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

A Nógrádi út

működnek a túlnyomórészt alulról jövő kezdeményezésként létrejövő nemzeti bizottságok, az üzemi bizottságok, a termelési és a földosztó bizottságok. A különböző politikai erők elsorvadása itt is folyamatosan ment végbe, és lényegében 1949-re befejeződött. Az elsorvasztásban meghatározó volt az MKP országos és megyei vezetőinek, testületeinek magatartása. A demokratikusként jellemezhető korábbi rendszer az alkalmazott, túlnyomórészt antidemokratikus eszközök együttes hatására monolitikus politikai berendezésűvé változott át, és fokozatosan működésképtelenné lett. A kialakulás, a végkifejlet felé menő uton a megfélemlítés, az erőszak, ennek hatására az elszürkülés, az 1953-as reformkísérlet, a nemzeti tragédia /1956/ egyegy állomást jelent. Mindezt a konszolidáció, a restauráció a megismételt reformok /1966,1988/, a politikai visszarendeződés /1972/ egészítette ki. Napjainkra a társadalmi körforgást az 1945-ös kindulóponthoz hasonló,de attól alapjaiban eltérő pluralista, demokratikus szocializmus általános elvével jellemezhető korszak kialakuló politikai gyakorlata teszi teljessé. Ennek eredménye ma még pontosan nem látható. 2. Az alkalmazott eszközök ás móriszerek A hatalom megragadása és gyakorlása 1945 elejére - lényegében januárban - fokozatosan, lassan működni kezdtek a megyei, a belső politikai erők. Indulásuk a szovjet hadsereg jelenlétének, a Debreceni Ideiglenes Kormány instrukcióinak következménye. Vagyis az 1919es hagyományok léte a korábbi /1944 végi/ ellenállási tevékenység önmagában kevésnek bizonyult a hatalmi tényezők kialakulásához, működéséhez. A politikai bizalom fokozatosan erősödött az uj helyzetben tevékenykedő, meghatározó új politikai szervek irányában. Az iparmedencében a kommunisták irántit a kezdetektől meglévő szimpátia a politikai túlsúly képzésére is alkalmas volt.