Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Prodinotherium hungaricum

teit is meghaladó óriásokká váltak /Deinotherium giganteum, Deinotherium gigantissimum/. Eurázsiában a pliocén végén, Afrikában a pleisztocén elején haltak ki. 1 m m b A népszerűsítő irodalom gyakran "kapafogu őselefántok"ként említi a dinotheriumokat, utalva az állkapocsból kinövő, hátrafelé enyhén görbült agyaraikra /1/b ábra/. Hogy ezeket az állat hogyan használta,az rejtély. /Bár az agyarmaradványok koptatottságának és karc-nyomainak alapos elemzése még szolgálhat ujabb eredményekkel. /Egyes szerzők véleménye szerint a dinotherium - agyar az inadaptiv /célszerűtlen/ alkalmazkodás tipikus esete. Mások szerint ez nem fogadható el, mivel mégiscsak egy 2o millió éven át virágzó állatcsoportról van szó. De térjünk vissza a kotyházai leletekre, melyeknek későbbi sorsa meglehetősen sötéten alakult. A tudományos világ erős kétségekkel fogadta a Prodinotherium nemzetség létjogosultságát, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy 1956-ban a rádió ostromának következményeként kigyulladt a Természettudományi Múzeum öslénytára és a Prodinotherium-leletek számos egyéb értékes anyaggal együtt - a tú'z martalékaivá