Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)
A Nógrádi út
ten maradt, dominálá a létszám emelkedés volt. S ez a gazdaságpolitika emlékeztet korábbi tőkés viszonyokra, amikor a műszaki fejlesztés , a racionalizálás útjában akadályt jelentett a konjunkturális helyzet, mivel a konjunktúra idején a bányatőkés legkézenfekvőbb eszköze a viszonylag alacsony munkabérek mellett a létszámnövelés volt. Az ipari üzemek eredményei bár sokhelyütt elmaradtak az országos fejlődés mögött, még igy is megkétszereződtek ill. jelentősen emelkedtek annak ellenére is, hogy korszerűsítésre nem mindenütt jutott pénz. A két üveggyár említése mellett ebben az időben virágzott fel a nógrádi cserép- és téglaipar a nagyarányú építkezések hatására. A pozitív tendenciák mellett egyre inkább károsan éreztette hatását a már említett tervszámok 1951-es emelése, az egyoldalú és erőltetett iparosítás s mindezek következtében a hatékonyabb termelés feltételeinek elhanyagolása. Súlyosan esett latba az életkörülményekben bekövetkezett romlás 195o-től, lelassult Salgótarján fejlesztése, vele szemben azonban Nagybátony erőltetett építése állt. Az 1956-os események a nógrádi üzemek számára is komoly kiesést jelentettek. A mezőgazdaságról szólva meg kell említeni, hogy a szocialista átszervezés első időszaka itt sem volt mentes a súlyos konfliktusoktól. Az MDP KV. 1948. novemberi ülésén állástfoglaltak a parasztás közösgazdaságokba való tömörítéséről. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban inkább csak az utolsó kapitalista maradványok eltörlésének, mint a fejlett nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének eszköze volt. Több sajátos vonás nehezítette ezt a munkát Nógrádban is: a megye eltérő gazdaságszerkezete és paraszti tagozódása, és a nagygazdák csekély száma és aránya. Kedvezőtlen volt ugyancsak a megye termelési adottsága, hiszen a földterület 3o %-a nem volt alkalmas szántóföldi müvelésre. A szövetkezetesítés erőltetett menete sem volt jó indulás. 1948 augusztusától az első földbérlö szövetkezetek, gépállomások alakultak meg: 1949-re 24 TSZ, 6 gépállomás és lo állami gazdaság működött. Az erőszakos kollektivizálás elégedetlenséget váltott ki, de a tempó nem csökkent. Olaj volt a
