Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)
A Nógrádi út
Az állami szénbányászat megszervezésével az elsődleges cél az ipar szénhiányának megszüntetése volt, melyben minden, akár politikai jellegű eszközt is felhasználtak. Az alkalmazott eszközök között első helyen a "széncsata" szerepelt 1946 január és júliusa között, amit a pótmüszakok bevezetése követett. A szénhiány mellett a másik cél a szén minőségének javítása volt, mert a mennyiségi növekedést országosan a minőségi romlás követte. A kiépített érdekeltségi rendszer hibájából a könnyen lefejthető területeket vették művelés alá. Az ipari üzemek számára termelésüket fenyegető gond » ugyanekkor a nyersanyagok beszerzésének beszűkülése jelentette, ugyanis a vasérc, a mészkő, a dolomit, a kvarchomok, stb. lelőhelyei az ország határain túlra estek Trianon után. A Csehszlovákiával kötött 1922-es szerződés ugyan biztosította pl. a Rimamurányi Rt. vállalatainak a működését, de a csehszlovákiai államosítások ezt a helyzetet 1945 végén megváltoztatták. Az ipar fokozatos talpraállitását, a gépesítéseket a saját gyártás elégtelensége mellett a tőkésimport megszüntetésével szemben a szocialista import nem tudta fedezni. A tervgazdálkodáshoz való merev ragaszkodás pedig megnehezítette a korszerűsítést, ami a bányászatban csak 1955 és 1965 között következett be. Az ipari beruházások 1956-ig az összes beruházásnak mintegy felét tették ki. A megye iparának fejlődése valójában 1948tól vett csak nagyobb lendületet, az 1949-es meglehetősen nagy ingadozás után a megyei vállalatok mégis sikeresen fejezték be a hároméves terv célkitűzéseit. A termelésnövekedésnek azonban az ipari állótőke nagyarányú bővítése volt a döntő forrása, a növekedés többi része a munkáslétszám gyarapodásából származott. Nem elhanyagolható termelésnövekedésre volt szükség. 1946-1964 között 57 új bánya nyitására, s vele egyidőben 1946-1972 között 81 bánya bezárására került sor. A szénbányászati beruházások hatékonyságát csak közvetve lehetne bemutatni, ezért a megállapítás talán kinyilatkoztatásnak tűnhet: a szénmedence termelésének emelkedése 1963-64-ig nem a kgr- szerűsltés eredménye volt, a gépesítés igazából alacsony szin-