Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Az ejtőernyős hadtest a partizánháborúban

Az els5 rész az 1943-a esztendővel kezdődik, azzal az évvel, amely a második világháború legfontosabb fordulópontját képezi. Ettől az időponttól vette kezdetét a szovjet hadsereg győzelmes sztálingrádi, kurszki és a Dnyeper-folyó melletti ütközetei. Ezek az ütközetek tették lehetővé a szovjet hadsereg végső győzelmét. Ebben a történelmi időszakban szilárdultak meg a kapcsolatok az antifasiszta koalíció tagjai között, és nagyobb lendületet vett a leigázott európai nemzetek harca. Az antifasiszta mozgalom Szlovákia területén is kiszélesedett. A Szlovák Kommunista Párt illegális harca politikai tömegharc lett, közben megkezdődött a partizán harc, és az egész területen kibontakozott az antifasiszta mozgalom. A nemzetközi viszonyainkban fontos tényezőként szerepel az a nemzetközi szerződés aláírása, 1943 december 12-én Csehszlovákia és a Szovjetunió között, mely a "Szövetségi és barátsági szerződés" néven ismeretes. Mivel ez a szerződés már akkor keletkezett, amikor Moszkvában már ismeretes volt, hogy az Első Szlovák gyalogos hadosztály /275o katona és 51 tiszt/ a Krím félszigettől északra, Melitopol és Kachovka között átvágott a fronton és 1943 október 29-től 3o-ra virradóra a szovjet hadsereghez csatlakozott. Ezekből az egységekből a már említett csehszlovák-szovjet egyezmény alapján, Jefimov városkában Tulától délre, megszervezték az Ejtőernyős Hadtestét. E hadtestet a kiképzésben és a felfegyverzésben a szovjet kormány segítette. A Melitopolnál a szovjet oldalra átállt szlovák katonák először a voronyezsi körzet területén fekvő Uszmany városkában csoportosultak. Itt 1943 december 29-én létrejött a Szovjetunióbeli Szlovák Önkéntes Ezred, mely megszervezése után kiáltványt bocsátott ki a "Felhívás a szlovák nemzethez és hadsereghez" cím alatt. E dokumentum bevezetőjében kihangsúlyozta azt a tényt, hogy a szlovák hadsereg a szovjet hadsereghez a MártoRi deklaráció 25-ik évfordulója előestéjén csatlakozott. Ezzel, mint a szlovák nemzet képviselői, a megújuló Cseh és Szlovák Köztársaság mellett foglaltak állást. A bevezető elitéli a testvérgyilkos háborút és felelőssé teszi a szlovák klerikális fasiszta vezetőséget. Felszólítja a szlovák nemzetet a fasizmus elleni harcra a fegyveres felkelésre.