Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/2. szám (Salgótarján)

Választási táblajáték

ta propagandát, amely kezd alaposan elmaradni mindattól, amire szükség van. Elég csak végignézni a budapesti falakat és látjuk, hogy a kommunista plakátok, a kommunista röpcédulák menynyire elmaradnak a többi pártok hasonló termékei mellett. Ugyanígy van ez vidéken is." Igyekeztek is kihasználni az adódó lehetőségeket, his'zenaz agitációs munkatervben például 8 millió röplap és plakát kiadását tervezték. Ennek kb. negyede általános jellegű volt, amelyben a párt fő céljai fogalmazódtak meg a "Kenyeret a dolgozóknak! Jó pénzt a népnek! Rendet az egész országban!" hármas jelszó jegyében. Természetesen mindezekbe az újjáépítés lényeges elemei is beletartoztak. Ide sorolhatók még azok a röplapok és plakátok is, amelyek a társadalom egyegy csoportjához szóltak, így pl. a parasztsághoz, a bányászokhoz, a háztartási alkalmazottakhoz stb. A listavezetőkről választókerületenként loo ezer röplap kinyomtatását tervezték az 5oo ezer papír pártjelvény mellett. A változatos formákat mutatja, hogy 3oo ezer úgynevezett cigarettazacskó-karikatúrát is készítettek. Ezek kis alakú rajzos cédulák voltak, melyeken főként a reakció és a feketézők elleni jelszavak szerepelnek, pl.: "Ki a reakciós közhivatalnokokkal!", vagy: "MKP ökle lesújt a feketézőkre", A sokszínű propaganda keretében megjelent egy daloskönyvecske is, címlapján hirdetve: "Jaj de magas a zsír ára"!. Tizenkét ismert, többségében magyar nóta szövegét írták át, törekedve a humoros, csattanós megfogalmazásra. A választók megnyerésének ezen formája akkoriban hatásos lehetett, hisz Kállai Gyula parlamenti fogadásokról szólva a következőképp emlékezik: "Ha az ember a kupolacsarnokban figyelte a szétáradó dallamokat, e hanghullámok után csalhatatlanul meg tudta állapítani, hogy a koalíció pártjai a parlament melyik részében gyülekeznek. A pártok vezetői, egy-egy dal erejéig hol egyik, hol másik csoporthoz csatlakoztak." Mint a viszszaemlékező idézi, a kommunisták és szociáldemokraták a munkásmozgalmi dalokat, a parasztpártiak a népdalokat, a kisgazdapártiak a műdalokat részesítették előnybe. Valószínű tehát, hogy más pártok propagandájában is szerepelt ilyen, ismert dallamra költött aktuális mondandót tartalmazó szöveg terjesztése. Az MKP ezen kis daloskönyvecskéje még a budapesti törvényható-