Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A Körösi-emlékhelyről

A rögzült rövid-távú gondolkodást. Pedig be kellene látni, hogy stabil, kikezdhetetlen példaképekre szükségünk van. Példaképadásra napjainkban félelmetesen aktuálissá vált Körösi Csorna élete. Széchenyi István 1859-ben Döblingben igy fogalmaz: "... Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyai és gazdagai egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással." Egyszerű szavakkal: kiállításunk kegyelet, tiszteletadás és példa. Példa, hogy a tudomány művelése teljes, szép életet adhat. Hubay Miklós: Lépjünk be a múzeumba, és tegyünk egy sétát a kiállításban Presits Antal vezetésével: "Béke a belépőkre, áldás a kimenőkre" olvasható a bejárat fölött egy székely kapufelirat nyomán /tán korán elhagyott szülőháza kapujáról/. Ez az áldás elkísérte áldozatos életén . Az első kis szobában Körösi Csorna születésére, szülőhelyére Kőrösre vonatkozó dokumentumok, asszociatív képek villantják fel gyermekkora környezetét. Alsó iskoláit is itt végezte. Érdekes dokumentum Losonczi István Hármas kistükör c. munkájának egy példánya, melyből a kis diák a hármas honfoglalás történetét tanulta, a hun-avar-magyar azonosságot, kontiunitást. Innen bepillanthatunk egy életszerűen berendezett székely szobába. Lehetett volna akár apjának, Csorna András káplárnak a szobája is, aki ennek a Háromszéki községnek katonai elöljárója volt. A falon a nagyenyedi Bethlen kollégium képét látjuk. Itt folytatta iskoláit. Eleinte szolgadiák volt, keményen dolgozott, hogy tanulhasson. ÉS TANULT! "kilencven tanuló közt már az első évben legelső volt..." emlékezik tanulótársa.