Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Istenek és múzsák hegyvidéke: az Olymposz

Istenek és múzsák hegyvidéke: ai OLYMPOSZ Legtöbbünk számára ez a földrajzi név a legtermészetesebb módon egyet jelent az antik görög hitvilággal, annak páratlan fantáziával megálmodott isteneivel. A rekkenő mediterrán nyárban is gyakran felhőtakaróba burkolózó magashegység sokáig a "kultur Görögország" É-i határát jelentette. Lejtőin csak a hellenisztikus korban alakult ki két városka: Pimplia és Dion. Ez utóbbiban Archelaosz makedón király minden évben 9 napos ünnepséget rendezett Zeusz és a múzsák tiszteletére az i.e. IV. században. A mai Litochoro városát csupán a XV. században említik először írott források. Mégpedig annak kapcsán, hogy az ortodox egyház egyik szentje Ag.Dionissios e tájon tevékenykedett. Litochoro az 1878-évi török megszállók elleni forradalom idején a felkelők központja volt: itt alakult meg macedónia ideiglenes kormánya. Valószínűleg a múlt század végének politikai bizonytalanságai is belejátszottak abba, hogy az Olymposz legmagasabb csúcsát aránylag későn sikerült meghódítani. 1913-ban mászta meg a svéd Baud-Bovy és a litochoroi Christos Kakkalos. Manapság már az istenek hegyeire bárki alapfelszereléssel feljuthat. Litochoróban a Görög Alpin Klub /E.O.S./ irodájában minden szükséges információ beszerezhető. A látogatót jelzett turistautak és menedékházak hólázata várja. Szállás a litochoroi Ifjúsági Házban is van, de ez - nevéhez méltatlanul - nem kifejezetten a fiatalok pénztárcájához méretezi árait. Ha valaki gépkocsival gyorsan a lehető legközelebb kíván kerülni Zeusz trónusához, akkor egy 18 km hosszú szerpentinező makadámuton eljuthat az lloo m tszf.-i magasságban