Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A Körösi-emlékhelyről

Több okát látom, de hogy ne kalandozzunk el nézzük csak 1945től. Eleinte kisebb dolgunk is nagyobb volt..., később az ismeretes politikai szűklátókörűség akadályozta, ami még sajnos ma is sokszor érzékelhető. Gátolta az is, hogy Körösi Csorna Sándor szülőhelye, valamint tanulmányaink szinterei nem a mai Magyarország területére esnek , ezért - egyfajta vármegye-centrikus gyakorlat szerint - településhez köthető emlékhelye sem jöhetett létre. Hubay Miklós

: Akkor mégis, hogyan került most Szécsénybe? Presits Antal

: Csornának - nemcsak azért mert "Székely-magyarnak" vallotta magát, hanem azért is, mert nemzetünknek a "magyarok eredetének és atyafiságának felkutatására" szentelte életét hazánk bármely pontja egyenlően jogosan lehet otthona. Szécsénynek joga nem volt több, de a nógrádi múzeumnak megtisztelő feladata lett. Pontosabban: a Körösi Csorna Emlékápoló Bizottság kezdeményezésére, személyes baráti kapcsolatok ösztönzésére került végül Nógrádba. Hubav Miklós: Ha ez 1984-ben már konkretizálódott, miért csak 1988 végére lett belőle kiállitás? Presits Antal: Ez az épület a múzeum régészeinek volt a rezidenciája és raktára. Előbb rendbe kellett hozni az épületet, amit a szécsényi tanács engedett. Átköltöztetni a régészeket, felújítani az épületet, és a kiállítást csak ezek után lehetett megrendezni. Ugyanakkor az a 6oo ezer Ft, amit a KCSEBtól kaptunk már 1985-ben elfogyott a rossz állapotban lévő épület felújítására, a többi munkát a saját /sajnos szűkös/ költségvetésünk terhére végeztük el. Korábbi ígéret ellenére sem a minisztériumtól, sem társadalmi szervektől nem kaptunk támogatást. Hubay Miklós: Erre tud valami magyarázatot?