Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A Mátraszőlősi Függő-kői barlang

AMATRASZŐLŐSI FÜGGŐ KŐI BARIANG A magyarországi barlangi ásatások a Bükk-hegységben kezdődtek és máig innen ismerjük a leggazdagabb pleisztocén gerinces faunákat. Ennek nyilvánvaló oka, hogy egy mészkőhegység karsztüregei ideális körülményeket biztosítanak a csontmaradványok felhalmozódására és hosszú időn keresztüli megőrzésére. A Börzsöny, a Cserhát és a Mátra vulkáni hegyvidékei barlangokban igen szegények, ezért különösen érdekes az az üreg, melyre először dr.Varga András, a gyöngyösi Mátra-Muzeum kutatója hívta fel a figyelmet. Mátraszőlős község ÉNY-i határában, az időszakosan művelt un. "vöröskő-bánya" közelében található a Függő-kői-völgy, mely nevét egy 12 m magas andezitagglomerátumból álló sziklaképződményről kapta. A barlang ebben a sziklában a patak eróziós "alámosó" munkája révén keletkezett, majd - a folyóvízi aktivitás csökkenése után - 5-6 m vastagságban feltöltődött lösszel és lejtőtörmelékkel. Ebbe a kitöltésbe a patak később újra bevágódott. 1978 és 1982 között a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai, dr.Kordos László és dr.Krolopp Endre tárták fel a kőfülke üledékeit. 19 mintavételi szintből összesen 1 95o dm^ anyagot gyűjtöttek be, melynek o,8 mm luk-átmérőjű szitán való átiszapolása és válogatása után 33 csigafaj 339 példányát és 54 gerinces faj 2184 egyedét határozhatták meg. A fauna kiértékelése után a kitöltést két élesen elkülönülő szakaszra lehetett bontani: az un. alsó szakasz állattársasága jellegzetes hideg-hűvös klímát jelző együttes. Az itt talált csigák között előfordultak olyan fajok, melyek ma már Magyarország területén nem élnek, ugyanakkor jellemzőek a pleisztocén löszös üledékeire: Vallonia tenuilabris, Vertigo parcedentata, Semilimax kotulai. A gerin-