Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Miért ne lehetne eredeti?

r Az 14oo-as évek elejére a gótikus művészetre oly jellemző katedrálisok és a bennük "trónoló" szárnyas oltárok kora lejárt. A polgári individualizmus megjelenésével együtt felébredt az egyéni áhitat és elmélkedés vágya. Ennek hatására elterjedtek Németországban az utólag kifesthető, konturvonalas, vallásos témájú fametszetek, megfizethető áron oltárvagy szentképként. Walgemut a német festészetben elsőként kezdett el fametszettel foglalkozni, Ez a műfaj a század elején a festőműhelyektől távol, önálló mesterségként élt. Dürert is ő indította útnak, nála tanulta a metszés biztos mesterfogásait. A XV. század polgári ízlése a vallásos témájú fametszetek mellett kitermelte a zsánergrafikát , azt a műfajt, amely a hétköznapok jelentéktelen, humoros vagy furcsa eseményeit is megörökítette, szinte anekdota formájában. A fametszet a reneszánsz Európában már magas fejlettségnek és nagy elterjedtségnek örvendett. Holbein, Aldorfer híres metszeteit rendszerint tollrajz formájában adta de a fametsző üzemekbe, fába metszés céljából, hogy így műveik széles körben, számos példányban elkelhessenek.