Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

A megyei irodalmi topográfiából: Szent-Miklóssy Alojz

A' LÚD, TYÚK, '

S A' RÉCZE Egy Tyúk előtt a' Lúd nemzetségének Dicsekvék régi ágazatfájával, Azoknak egyikét őstörzsökének Nevezve, kiknek gágogásával Midőn megbuknék épen, Megtartatott csudaképen A' Capitólium. - 0 Én sem volnék utolsó Nemből való sóhajt a' Tyúk, 'S dicső rokonim' egyike A' csillagos égről ragyog-le A' nagyfényű Fiastyúk, De haj, most régi származásra, És nemzetségi ragyogásra Ha csak érték, vagyon, kincs, Hatalom, fő rang, 's más nincs Mellette, nem ád semmit senki. Egy Récze, melly hallgatta volt ki Beszédjöket, így szóla közbe: Ugy van, Kivált ha mind ezek csak Hiú képzelgés' hagymázában, 'S épen nem a' valóságban Gyökereztetve vannak. AZ EGÉR Egy bibliothékába zárt Egér, bár dúlná a' könyvtárt, Igen soványan jő belőle ki; 'S midőn a' többi társai E' végett évelődtenek vele, Bangók! imígyen felele: Ez tudósok' köz sorsa mostanában, Leginkább a' magyar hazában! A PILLANGÓ S CSEREBOGÁR Híjába kérkedel I Szemfényvesztő tündér kecseddel, Egy hímes pillangóhoz így Szólt egykoron az irigy Cserebogár: tudjuk, nemde miből ál 'S hogy nem rég rút hernyó valál. Mit tészen az? ad illy választ A' szines röpkedő, nem azt Millyen valék, kell felvenned, De most millyen vagyok,tekintened. /Auróra, 1B28, 1829 A Bökversekből: EGY MŰVÉSZHEZ Gúnyolod a ragyogó szépet; mely nemzeti színünk S egyszerű hellénekét annak elébe teszed. Szép ugyan esténként az ezüst hold fénye; de szebb még A pompás nap arany lángözönébe ha kél.