Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Események sodrában 1918-19.

végi intézkedések sorozata a program és eszköz összehangolására törekvést jellemzik. A gyorsütemű változásokról azonban áprilisban a figyelem egy része elterelődik, hiszen külső támadások érik az orsz-ágot. Ez ismét előtérbe helyezi a nemzeti összefogás szükségességét. Mutatja ennek jelentőségét, hogy a Monarchia hadseregének tisztjei jelentős számban csatlakoztak a szerveződő Vörös Hadsereghez. Az antant és szövetségesei által gyűrűbe zárt Tanácsköztársaság a forradalmi honvédelem jegyében született. A nemzeti létért folyó küzdelem utolsó reménye volt az egyetlen még szervezett erőt mutató osztály, a munkásság, amely most a nemzet vezető osztályává vált. A Tanácsköztársaság létét és egész tevékenységét alapvetően meghatározta és inspirálta az európai forradalom várása. Ugyanakkor politikája elválaszthatatlanul összefonódott ezzel a küzdelemmel is, amelyet saját működési területének, az ország létképességének, anyagi erőforrásainak megtartásáért folytatott. Ezt hangsúlyozta Kun Béla első Leninhez intézett távirata: "A proletariátus diktatúrájának oka az antiimperializmus, amely Magyarországtól területeinek szétdarabolása után élelemiszereinek, iparának, nyersanyagkincseinek a román oligarchia számára való átadását követeli. A magyar nép válasza a csehszlovák és a román burzsoáziának: "Világ proletárjai egyesüljetek!" Hangsúlyozni kívánjuk tehát: 1919-ben a nemzetköziség mellett óriási szerepet játszott a nemzeti elem; a Vörös Hadsereg magyar hadsereg volt: idegen támadásokkal szemben védekezett. A román és cseh intervenciós csapatok támadása ütőképes haderő felállítását követelte meg a fiatal proletárállamtól. A Tanácsköztársaság intézkedései között szerepelt a Vörös Hadsereg szervezéséről kiadott rendelet, amely a katonaság felfegyverzése mellett igen nagy jelentőséget tulajdonított a munkások fegyverbe szólításának. Nógrád megyében a munkásság fegyveres alakulatainak a szerveződése április 6. után indult meg. E napon Salgótarjánban járt Kun Béla, Landler Jenő hadügyi népbiztos kíséretében, és felhívta a helyi kommunista vezetők figyelmét a fegyveres munkásosztagok megalakítására.