Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1989/1. szám (Salgótarján)

Események sodrában 1918-19.

SOD RABAN^ic/iS -i

9

i

9 "A múltat vállalni emberséggel,

fel nőtt nemzetként szorongás és öncsonkítás nélkül, nem a gyengeség, hanem az erő jele és egyben forrása is." Kosáry Domokos szavai időszerűek és szemléletesek, mikor a hetven évvel ezelőtti eseményekről emlékezünk meg. A Magyar Tanácsköztársaság kora bonyolult viszonyai között törekedett olyan elképzelések megvalósítására, amely új lehetőségeket nyit meg az emberek előtt. Ezek reális megítélése napjainkban is fontos tapasztalatokkal szolgálhat mindannyiunk számára. Az I. világháború Európa majdnem minden országát hadviselő féllé és hadszíntérré tette. A korábbi hatalmi egyensúly megbomlott. Egyik lényeges következménye ennek, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia mint nagyhatalom és mint állam is megszűnik. A győzteseknek, az antant vezető országainak, ez nem volt célja és érdeke, mert Kelet-Közép-Európában egy hatalmi vákuum kiszámíthatatlan következményekkel járna. Egyrészt az antant hatalmak számára ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak e térségben, másrészt a győztesek közötti hatalmi vetélkedés színtere lehet. 1917 végétől újabb szempont is megjelenik az Osztrák-Magyar Monarchia fenntartása melletti érvként. Az eddig is veszélyesnek tartott bolsevizmus győzelme Oroszországban erősítette egy ellensúlyozó közép-európai hatalom létének szükségességét. Hiszen kis államok azt a feladatot nem tudják ellátni. A megjelenő új alternatíva Nyugat-Európában is érezteti hatását. Ezt az antant országok munkásságának tiltakozó hulláma mutatja látványosan, összekapcsolódva a háború elleni fellépéssel. A bolsevizmus újdonsága 1917-18-ban hatalmi tényezővé válásában van; mint eszmerendszer azonban a szociáldemokrácia keretében régóta ismert. A szovjethatalom