Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

Egyes községekben a parasztok juhot is tartanak, s az ilyen községi bacsók a 6-ik határba is elkalandoznak s a birkát lopják, ahol tehetik. - A kondások és csordásokkal ezek képezik a legmegbízha

tatlanabb, sőt a közbiztonságra nézve a legveszedelmesebb elemet. Ezek lopják a birkát és sertést, melyet közismeretes bacsó orgazdák továbbítanak nagy gyorsasággal és hamis járatokkal. A barkó és palóc földjei dűlőkbe vannak osztva s a háromnyomás a divatos. Mióta a községi erdőkből kitiltattak és az urasági legelőkről is kiszorultak, kénytelenségből vetnek vörös herét, lucernát és főleg zabos bükkönyt. Rétjeik többnyire jók és saját erdeiket is nagyon kímélik de annál kegyetlenebbül dézsmálják az urasági erdőt. Fiatal ültetvény, vagy tölgyes az nekik mindegy. Ha gomba szamócaérés ideje van, akkor előbb ők szedik le s viszik a városba eladni s csak azután jut is marad is az uraságnak. Boróka mag érés idején a falu apraja-nagyja az erdőkben s 3-4-szer is elhagyják magukat a kerülőkkel fogdostatni, tudva, hogy szivreható kunyorálásukra az uraság végre is megkönyörül. A kerülőket vesztegetik úgy, hogy egy évnél tovább kerülőt tartani alig lehet. Ilyen erősen kifejlett szerzési ösztön mellett is némely községek fülig elvannak adósodva, mások azonban aktive állanak. Amig a pénzintézetek el nem szaporodtak, a magán kölcsönzés erősen divat. 19 <oronáért egy véka búza volt a rendes kamat. Tisztességes uzsora, 'ersze sok ily tőke aztán elveszett. Birtoka még most is kevésnek iar\ átíratva, a legnagyobb rész még az öreg apja nevén áll. E miitt az adás-vevések sem telekkönyvezhetők sokszor, ami sok viszizaélésre vezet. Egyébiránt akárhány barkó a peres ügyekben úgy kismeri magát, mint egy prókátor s csak is a legki jogos ta 1anabb zerződéssel boldogulhatsz vele, különben lefőz, mert a szavát keés tartja meg. /.../ barkó és palóc mint minden emberfajta e világon, eleje a jóak és rossznak. /.../" Limbacher Gábor