Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

A mezei terményt meglopja, akármi legyen az. Kukorica, répa, sarjú, széna, a rétről még a búzát is keresztekben. Fát nem vesz, ha nem muszáj. Azt csak úgy hátazza saját engedelméből. Legeltetni a tilosban az valami különös dolog. Erről ugyan le nem szoktatja senki. Hanem azért nagyon ájtatosan üdvözlik egymást. Ha munkában találja az ember, akkor a dícsértesséken kezdi s tovább adja: Isten jónapot, jó munkát! Adjon Isten kiendnek is! hangzik a válasz. Ha a család étkezése közben lép be valaki, akkor a dicsértessék után Isten áldja a kientek ételit, meg az emberét is. Erre az udvarias válasz: gyüjjék hozzánk. /Tartson velünk/. Ezt annyival inkább mondják bátran mert tudják, hogy azt nem illik elfogadni. Azért a belépő rendesen azzal is felel erre, hogy: Csak tessen jó egészséggel. Ha nem étkezéskor jön a belépő, akkor azzal fogadják: Isten hozta minálunk! mire a válasz Magam is igyekeztem! A barkó és palóc különben elég szorgalmas és iparkodó. Földjeit elég jól műveli. Ekéje a Gubics, Vidacs eke. Most már itt ott szórványosan vas ekéik is vannak. Általában gazdasági eszközei elég jók. Vetőgépe is van már újabban. Kaszával meg sarlóval arat. A rétek kaszálását szereti részben elvállalni s legelőt is szeret bérelni. Oe Isten ettől mentsen mindenkit, mert hat annyi kárt csinál ott, ahova beeresztik. Kukoricát, répát felében harmadában vállal, de ott is meglop ha nem vigyázol. S mind ezt talán azért, mert az állatokat nagyon szereti. Lovát, ökrét mindenek felett. Annak a hasába dugna mindent, mert azzal keres. Kupeckodik és fuvaroz, és az hoz pénzt a házhoz. A lónak ökörnek télen vegyítettet ád. /Sarjút elegyitve tavaszi szalmával./ A tehenet tinóságot elhanyagolja, csak is azt kapja mi jut. Ujabban kezdik azokat is jobban táplálni. Tinókat szerez a vidéken, majd fehértinókért lemegy az Alföldre is. Dolgozik vele nagy kimélettel egy-két évig, aztán nyereséggel odább adja. Elmegy a nyereségért hat vásárra is. Az adóra-költségekre s bizony elég soknál a kamatokra is a bánya kereset, a marha és ló tenyésztésből, fuvarokból kell a fedezeteknek kikerülni. A disznót krumplival és répával tartja. Kucukámkucukám és ska-ska szavakkal hivogatja a sertést. A csikót csina, csina! szókkal, a borjút bocikám. A ludat papajkám, papajkám, vagy keö-keö, a tyúkot, csibét cira-cira, szavakkal hivogatja.