Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

- ait dokumentálása, esetünkben azonban még az átlagosnál is tágabb keretekre kell szorítkoznunk. Az adatok érvényességi köréről csak anynyit tudunk, hogy azok 191o előttről származnak, etnikailag illetve lokálisan pedig a palócokra, barkókra gyakran keveredve mindkét csoportra vonatkoznak. Általában óvatossággal kell értelmeznünk az adatoknak e vonatkozási köreit. Szvoboda Árpád mind a palócság , mind a barkóság eddig is többféle földrajzi körülhatárolását újabbal bővíti. A lokalizálás főként népnyelvi alapon "elcsavart magyar beszédjük" szerint történt, és ennek megfelelően tág terület jelenti Pal •cföldet: "Váctól - Léváig, Lévától fel Rozsnyóig, Miskolcz és Egerig nyúlik el". Barkónak a szerző a "borsod-hevesi palóc"-ot tartja, szintén népnyelvi sajátosság szerint. Ebből az is kitűnik, hogy a barkók a palócság egyik ágaként szerepelnek, s ez megegyezik az ilyen irányú kutatási eredmények döntő többségével. A földrajzi helykijelölés viszont eltér másokétól. Heves megyében csak kevés kutató tartott számon barkókat /Komoróczy Miklós és Lajos Árpád/, a történeti Gömör megyében viszont talán egyedül Szvoboda Árpád hagyja őket figyelmen kívül. A kutatás egészét tekintve tehát nyilván ő járt el pontatlanul. A néprajztudomány mai állása szerint Palócföld iménti körülhatárolása jobbára nyelvészeti alapon nagyjából megfelelőnek tekinthető, etnográfiai szempontból viszont a területen belül több néprajzi csoport is elkülöníthető. Igy megkülönböztetjük a Garamentiek két katolikus és zömében református - csoportját, a Börzsöny-hegység északi előterében illetve az Ipoly-völgy egy részén élő hontiakat ís a Szécsény-környék vonalától keletre Borsod nyugati térségéig ?kvő kifejezetten palóc falvakat, köztük a barkóság területét, í.gyébként Szvoboda Árpád is utal a terület különbözőségeire, noha adatainak közlésekor erre nem tér ki. A Barkóság c. írás hitelességének ellenőrzéseként és a cikk lokalizálásának további pontosításaként kísérletet tettünk az előforduló tájszavak földrajzi körülhatárolására. Ehhez a Magyar Nyelvjárások Atlaszát és Tóth Imre 1987-ben megjelent Ipoly menti palóc tájszótárát használtuk. Szvoboda Árpád írásából a következő nyelvjáráshoz köthető szavakat gyűjtöttük ki: "dödörő" /-derelye/, "szomszér" /= krumpliföld/, "mákos fentő" / [p • azaz kerek alakra összefont