Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)
társaság" néven tömörítve a helyi tehetségeket, akik igazán mindent elkövettek, hogy bekerüljenek a legjobbak közé: "Parti Pista, aki tudtommal verseket írt és Keserű Muki lettek az általam alapított irodalmi kör tagjai. Parti Pista csinálta a leggyönyörűbb lirai költeményeket, heserű Muki nagy történész volt, aki eleven hangon, hűséggel írta meg a trójai hősük haj és szakálviseletét s írt egy értekezést, hogy mil yen volt az a tánc, melyért Herodias Szaloménak Keresztelő szent János fejét ajándékozta. /Különben ezen tánczot el is lejtette vígabb óráiban, de azt mondhatom, hogy egy gombostűfejet sem adtam volna érette./ Én pedig mint elnöke az irodalmi körnek, dolgoztam regényekben, 6-8 felvonásos drámákban és magasabb műfajú elbeszélésekben ... Nem állítom, hogy jobb műveket produkáltunk mint Jókai vagy Mikszáth, hanem hogy hetenkint többet az biztos..." -\z ismertetés, az í rói látásmód bemutatásának igényével idézett hoszszabb részletekből is kitűnhet, hogy Mimosa karcolatai "én-központúak", általában egyes szám első személyben íródtak. Előadásmódja élőbeszédszerű, kedveli a párbeszédre épített, humoros kicsengésű jeleneteket. Jellemzője egyfajta regionális humor, ami nemcsak a témaválasztásban és stílusban,hangulatban érhető tetten, hanem főként érzelmi kötődést jelent, jelez ehhez a világhoz. Mimosa szemléletére inkább a megbocsátó, elnéző humor, mint az éles, ironikus kritika a jellemző - egyszerre vállalja és karikírozza a bojtorjániságot, és benne saját írói szerepvállalását. Lehet, hogy a bojtorjáni Mimosa jogos /bár talán kicsit túlzó, lekicsinylő/ kritikával értékelte saját irodalmi szerepét, helyi vonatkozásban mégis csak van jelentősége írásainak, még akkor is ha tudjuk, hogy művészi igénnyel készült kordokumentumot, s nem történeti forrást olvasunk. Helyi jelentősége legalább annyi, mint országos összefüggésrendszerben és természetesen más irodalmi értékrendben Mikszáth karcolatainak. Ennek a történeti értéknek, dokumentum jellegnek a megvilágítására idézzük Mikszáth A tisztelt házból kötete elé írt előszavát:
