Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

EMLÉKEZÉS VLTHÁLYFI ERNŐRE "Ha értelmének fénycsóváját egy alkotóra, vagy művére vetíti, az felragyog, mint villámfénynél az alvó táj." Szeptember 3-án lenne 9o éves. így kezdődne egy újságcikk a napilapokban. Bizonyára idén is Jelennek meg ilyen kezdetű emlékezések e magyar humanistáról. Az újságírók biztosan nem feledkeznek meg róla, hiszen még csak 16 éve halott századunk egyik legismertebb újságírója, lapszerkesztője, politikusa, művészetkritikusa. Béren született. Számunkra az egyik legfontosabb életrajzi motívuua, hiszen nőgrád megyei származása miatt került múzeumunkba a magyar századelő haladó festőinek, grafikusainak műveiből válogatott gyűjteményének egy része. \ legkülönfélébb eszméket melengető korszakban élt. Lehetett volta mérnök, bölcsészdoktor, tanár, művészettörténész, de már egyetemista korában megfertőzte az újságírás, a tudósítva gondolkodás. I társadalmi élet ás a művészeti világ sok területén otthonosan nozgott. Talán széles látóköre, nagy műveltsége és emberszeretete /ont köré mítoszt. Akik ismerték Mihályii-jelenségről beszélnek, likőr összetett pályafutásáról és személyiségéről alkotnak válelény t. la 1k szavú, szelíd ember, aki korának egyik nagy debattőre, aki senkit nem tartott kicsinek ahhoz, hogy véleményt cseréljen vele. I szépség csendes szerelmese, a politikai élet hangos résztvevőle, bár kisgazda párti politikus, de a kommunista párt politikáját következetesen támogatja. Az evangélikus egyház felügyelője, olitikusnak szilárd és komoly, szerkesztőnek nagyvonalú, műbíráónak fogékony ás művelt. Munkássága olyan sokrétű és széles körű, z egyes részterületek viszont annyira összefonódnak, hogy nehéz elyzetben érzem magam, ha pályafutásának egyik oldalát, a képzöűvészeti élethez való kapcsolatát szeretném részletekben megviágitani.