Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

ultuszát és emlékét. alassagyarmat kulturális és szellemi élete a századforduló után a isvárosok színvonalán és atlagán mozgott. várossá fejlődő Balassagyarmat szellemi- és közéletének meghatáozó eleme volt - a modern sajtó általános fejlődésével és szereévei megegyezően - a helyi sajtó. esz Vilmos a századfordulón újságírással és lapszerkesztéssel is oglalkozott, 19o9. április 11-ig a Nógrádi Hírlap főmunkatársa volt. Nógrádi Hírlap a kormánypártok mindenkori helyi "félhivatalos" lapának számított, ahogy ezt az 5o. évfolyam alkalmából kiadott ünnei számban rögzítették is: "A lap tehát mindenkor szoros kapcsolatán van a vármegyével; Házi szócsöve és tolmácsa..." lap hasábjain jelentek meg azok a karcolatok, amelyekből Hesz Vilos a kötetnyi válogatást közre adta. szerző önironikus, önkritikus szerény/kedő/ előszóban mesélte el ötete keletkezésének történetét: "Az igazság kedvéért nem hallgatatom el, miszerint nem annyira az olvasóközönség, mint a könyvtuajdonosok biztattak... Számítani bátorkodom azonban az olvasőközönég elnézésére, hogy első könyvemnél figyelembe venni sziveskedik zt, miszerint nem egy kész kiforrott író műveit olvassa, hanem egy ilettáns irodalmi szárnypróbálgatásait." kötet megyei irodalmi jelentőségén tul, érdekes lehet Balassa/armat történetének szempontjából is, hisz a századforduló Gyaratának korhangulatáról mindennapjairól, a hétköznapokról, az embesk közvetlen életmódjáról oly keveset tudunk. Lmosa éppen e bojtorjáni = balassagyarmati korabeli közállapotokat jézi fel, az élet apró tényeit is megörökítve, rögzítve. karcolatok szereplői legtöbbször a középrétegből kerülnek ki, tisztLselők, hivatalnokok, tanárok, iparosok, kereskedők - a kisváros tiLkus alakjai: többek között a tojáskiskereskedő, a "patyikus" a )ssuth-utca sarkáról,aki "borból csinálja a pénzt", a főként vágott izifát áruló szatócs, akinél csupán szegény munkások vásároltál' ibbnyire hitelbe, így nem csoda ha rövid idő alatt tollasodni ke^:!tt.