Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/2. szám (Salgótarján)

Jellemző, hogy a bányai áramfejlesztők a nagybátonyi erőmű kivételével a község belterületének villamosításához nem szolgáltattak hosszú ideig energiát. Technikai érdekességként még itt kell megjegyezni, hogy a terület szénbányavállalatai egymással is versenyezve használták fel az új energiaforrást. Az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat - a másik nagy bányavállalat a megyében - János-aknánál már 1892-ben bevezette a villamos vontatást két mozdonnyal. A szénmedence központjában, Salgótarjánban a közvilágítást ezekben az években 7 petróleumlámpa szolgáltatta. Fordulatot a község világításában a villanyáram bevezetése jelentette. A "Salgótarjáni villamossági társulat" Szilárdy Ödön helyi földbirtokos elnökletével 1895-ben alakult meg, célul tűzve saját forrásból a község belterületének a közvilágításba való bekapcsolódását. Alelnök és műszaki szakember Gerber Frigyes bányaigazgató lett, kinek révén az inászói és székvölgyi bányák szenére és a korábbi bányai tapasztalatokra alapozva megvalósult az áramszolgáltatás. 1896ban 12o db 16 gyertyafényű izzólámpát állítottak fel. A nyereséggel záródó második üzletév után a lámpák számát 17o-re emelték fel 1897-ben. A helyileg a Forgách-utca /ma Csizmadia S. ut/ és az Osztrovics féle gőztéglagyár között álló községi villanytelep a termelt villamosenergiát llo V-os feszültséggel juttatta el a közvilágítás céljára. A szénmedence községeinek további elektrifikálására az SKB Rt. zagyvái erőművének 1912-ben történt üzembehelyezése után lehetett csak gondolni. Az 1895-ben alakult Salgótarjáni Villamossági Rt. 1925-ben került a bányatársulat tulajdonába, mely az erőmű működését beszüntette, épületét a villanyvilágítás üzleti részének lebonyolítására használta csak fel, mivel az áramot a bányatársulat nagy vízválasztói áramfejlesztője szolgáltatta. dr.Szvircsek Ferenc Felhasznált irodalom: Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1897. március 14. NSM Adattára 1821/75.