Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Egy honvéd naplója

DOKUMENTUMOK I. Részlet Nagy Iván Naplójábál, 1848. márc. szept. A mártiusban kivívott magyar független felelős ministerium kormányzat megalakulása után hamar kitört a bécsi reactió és általa bujtogatott nemzetiségi izgalom. Már áprilisban Torontálban megtörtént a kikindai vérengzés. Mint támadt és terjedt alul a rácz vagy szerb lázadás, a horvát felkelés az oláh gyilkoló lázongás és pánszláv ágaskodás, nem ezen én naplómba tartozik megírása. A bécsi és pesti kormányok közti viszony mindinkább elmérgesedett. A vész föllegei minden felülről tornyosultak már akkor hazánkra, midőn május közepén még V.Ferdinánd király jóváhagyása mellett Magyarország részére tíz önkéntes zászlóalj állítása rendeltetett el. Azért írtam följebb önkéntest, mert akkor eleinte még így neveztetett meg azon kívül "Országos Hadinemzetőr"-nek és csak később kaptuk a honvéd nevet. Toborzás utján történvén a felállítás a szolgálati idő három évre szólt. Mindjárt az első toborzások ideje alatt tömegesen rohant ezekhez az iskolás és az iskolát végzett fiatalság és iparos legénység java s virága. Foglalóul 2o ft. adtak. Azon izgalmas állapot, mely akkor a hazafi kebleket, főleg a fiatalságét rezgésbe, hullámzásba hozá, engem is éppen úgy gyújtott, lelkesített, mint minden más jóravaló fiatalt, és hogy a lángoló jobban mondhatnám - rohanó lelkesedésnek az önkéntesekhez való felcsapásra nézve augusztusig ellenállhattam, illetőleg addig is, hogy magamat megbírtam tartóztatni, sajátos körülményeimnek és főleg annak tulajdonítható hogy a nagy bűv szó "a haza veszélyben van" - még addig ki nem mondatott. De nekem más meggondolni valóm is volt. Egyik elhagyott pálya után éppen most álltam ott mire atyám egykori tanácsai is utalnak, és mire magam is számítottam, hogy egy újabb pályán bevégzett ember legyek. Óhajtottam hogy mielőbb mint okleveles... ügyvéd állhassak elő...