Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Exogámia Pásztón a XVIII. században

számuk, mert 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyv megjegyzi, hogy a nép főként magyarul, továbbá szlávul és németül beszél. Az anyakönyvi bejegyzések a Morvából való beköltözést 1732 és 1774 között regisztrálják a 18. században, előtte és utána nem. A Német Birodalomnál e két évszám az 1726 és 1775. A nagy arányú bevándorlás és a 18. század békés időszaka alatt Pásztó lakossága gyors mértékben gyarapodott. A század eleji becsült számhoz /kb.5oo fő/ képest a századvégre több mint hatszorosára nőtt. A 18. században lényegileg egyfelekezetű Pásztó népmozgalmát vizsgálva segítségünkre lehet az egyházi anyakönyv. Bár a településen 1693-tól vannak anyakönyvi /születési, házassági, halálozási/ bejegyzések, ezek az 171o-es évek közepéig nem teljesek, hiányok vannak bennük, egyes évek kimaradtak /pl. 1694-ben nem jegyeztek be házasságot, 17oo-ban születést, 1694-ben és 1696-ban halálozást./ A Rákóczi szabadságharc után és főként az 172o-as évektől kiegyensúlyozottnak látszik vezetésük, ezért tájékozódásra mindenképpen használhatók adataik. Az anyakönyvek vezetését az 174o-es évek után pontosan végezték, innentől statisztikai forrásértékük van. A korábbi adatok felhasználását Pásztó esetében alátámaszthatja mezővárosi állása és a cisztercita kolostor működése. A fentebb említett anyakönyvek bejegyzései szerint a mezőváros népmozgalmi adatai a 18. században a következőképpen alakultak: Év Születés Halálozás Házasság 1716-1725 528 386 116 1726-1735 729 54o 194 1736-1745 841 58o 182 1746-1755 lol5 766 219 1756-1765 1238 817 225 1766-1775 135o 864 269 1776-1785 1288 1116 329 1786-1795 1519 1389 334 1796-18o5 1654 1339 331 Összesen : lol62 7497 2249