Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1988/1. szám (Salgótarján)

Iványi Ödönre emlékezünk

- 4o Egyetlen alkotása volt - azok közül, melyeket én ismerek, amely ezeknek a képeknek a gondolat- és érzelemvilágától eltért, más volt. Egy fehér szárnyaszegett madár - galamb talán - a falhoz szorítva próbál még valamit a sorsa ellen tenni, de a lehetőségei felől semmi kétség - egy nyugodt, puha léptű macska közeledik... Aki ismerte az tudja, hogy humoros, jókedélyű és bölcsmosolyú művészember volt, aki a festészet kútja fölé hajolt és nem tudott - nem is akart - a varázsától szabadulni." Lipták György grafikusművész "Sokat tanultam Dönci bácsitól. A mesterségbeli tudás nélkülözhetetlen alapismereteit is, de számomra nem ez volt a legfontosabb. A művészethez, a világhoz való viszonyát csodáltam a legjobban. Valószínű, hogy azért szerettem oktatási módszereit is. Nem sokét magyarázott, inkább javasolt. Ne kezdjünk el egyből fösteni - szokta mondogatni - inkább csak nézzük a látványt sokáig, addig amig a fejünkben készen van a kép. Amikor már tudjuk, hogy mit akarunk igazán kifejezni, kiemelni, mert érzelmeink is így sugallják, akkor vegyük csak kézbe az ecsetet. ... Képein a világot szebbnek festette, mint amilyen. Meglehet, hogy az embereket is jobbnak szerette volna tudni, de bölcs szeretettel elfogadta őket olyannak, amilyenek. Bámultam azt a sajátos, játékos könnyedséget, ahogyan alkotott. Pedig valószínű, hogy műtermében Ö is megismerte a vajúdás gyötrelmeit. Egyszer elmesélte, hogy négyszer törölte le egy olajfestményét, amíg majdnem olyan lett, amilyennek akarta. Azt is tudtam, milyen nehezen vált meg képeitől, amikor megvásárolták őket. Ragaszkodott hozzájuk." dr.Fancsik Jánosné Csaba Mária