Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

A fiúkkal a bányában ...

A fiúkkal a bányában.. A régészeti kutatások fontos, de sokáig elhanyagolt területe volt az iparrégészet. Ezt a hiányosságot felismerve nemrégiben megalakult a MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának Iparrégészeti Munkabizottsága, s a Nyugat-Dunántúlon megindult az iparrégészeti topográf

ia összeállftása i s. Eddig Nógrád megyében nem volt hitelesen feltárt iparrégészeti objektum, míg 1986 őszén a keszegi kőbányából leletbejelentés érkezett mészégető kemencékről. Első helyszíni szemlénk alkalmával egy nagyobb és két kisebb méretű mészégető kemence foltját figyeltük meg. Leletmentésünk november 18.-án indult meg, addigra a bányaművelés során elpusztult a két kisebb objektum, de a nagyméretű kemencét sikerült részlegesen feltárnunk . Ásatásunk célja a kemence szerkezetének rekonstruálása és használati idejének megállapítása volt. A szokatlanul nagyméretű kemencét a keszegi mészkőhely martjába vájva építették fel. Szerkezete szintén eltér az eddigi, irodalomból ismert mészégető kemencéktől, mivel ez három égetőteres. Minden égetőtérhez egy-egy kürtő csatlakozott, amelyek egy nagy, közös hamusgödörbe torkolltak. Sikerült megfigyelnünk, hogy a kemence oldalfalait és az égetőterek közötti részt ki nem égő kőfajtából rakták föl, ez képezte a kemence vázszerkezetét, amely elengedhetetlenül szükséges volt a kiégetendő anyag felhalmozásához. Az utolsó égetéssel nyert meszet nem használták fel, benn maradt a kemencében. Fontos kérdés, mikor, milyen építkezéshez használhatták ezt az objektumot? Sajnos ásatásunk során datáló értékű leletanyag nem került elő. Feltételezésünk szerint nagyobb méretű építkezés mészszükségletét elégítették ki innen, mivel a paraszti mészégető boksák sokkal kisebbek és szerkezetükben is eltérőek. Ismereteink szerint az ilyen tipusú égetőket a 14.-től a 19. századig használták. A kemence pontos datálása további levéltári kutatásunk feladata lesz. Tárnoki Judit