Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

Így látta egy kortárs a balassagyarmati múzeumot fél évszázaddal ezelőtt

Ebből lett azután a bäj, - mert mindegyikük nagyműveltségű ember volt, s mindegyikük értett valamihez, ami azután bogara, szerelme, féltve őrzött szentsége lett. 2 Amikor Balassagyarmat város élére kerültem, akkor az "őslénytan" uralkodott, még pedig korlátlan, abszolút uralommal. Ezt a borzalmas szót kellett nekünk megfúrni, s a fossil is maradványok helyére odacsempészni a gyöngyös pártát, a cifra szűrt, a kicifrázott ostornyelet, meg egyéb parasztholmit, ami ki volt tiltva a múzeumból. Nem bírták a jó öreg urak elérteni a vidéki múzeumnak célját. Amikor először vettük fel a néprajzi, s kifejezetten palóc múzeummá való átalakítás gondolatát, egészen meg voltak rökönyödve s a leghatározottabban jelentették ki, hogy amíg ők élnek, az ő múzeumukból rőfös boltot nem csinálunk. Nem fogjuk betakarni Madách Imre bölcsőjét kanásznak a piszkos szűrével, s nem fogjuk zsíros ködmön ujjába eldugni Mikszáth Kálmán csibukszárát. Pedig - pedig! áldott emlékű Mikszáth Kálmán annak a kopott csutorajú esi buknak a füstjén keresztül egyebet sem látott maga előtt, csak kivarrott ködmönkét, hímzett szattyán csizmácskát. Nagynehezen, de mégis legyőztük a mammutot és az óriásszarvast. Segített az idő is. Megszűnt a múzeum társulati jellege, felszívta a közgyűjtemények egyeteme, s élére szakképzett múzeumi ember került, a Nemzeti Múzeum státusából. Mos már megkezdődhetett a gyűjtés. Csekély költséggel garmadában hoztuk be a festett nyoszolyákat, tulipántos ládákat, varrottas párnákat,^ piros csizmát, pásztorbotot, dudát, faekét, faragott kaptárt,... mindent-mindent, ami népünk életével kapcsolatos volt, s amit igazán az utolsó órában mentettünk meg, mert hiszen olyasmikre utaztunk, amiket a haladás, a fejlődés nagyobbrészt már régen kiszorított és félre tett, s ami, mint felesleges lim-lom hányódott a falusi portákon. Most vettük csak igazán használt Wälder Gyula épületének, mely módot adott arra, hogy minden a legmegfelelőbb helyre kerüljön, s úgy érvényesüljön, ahogy kell. A folyosók egymás után sorakozó fülkéiben teljes berendezésű paraszt szobákat tudtunk elhelyezni, viszont a kisebb tableaudszerű bemélyedések elsőrendű falfelületeket adtak bot-, ostor-, balta-, gúzsalygyűjtemények elhelyezésére.