Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1987/1. szám (Salgótarján)

Az orosz példa hatása

Alispáni rendelet jelent meg a hazatért hadifoglyok névszerinti bejelentéséről. Egyes rendelkezések "a visszatérő hadifoglyok várható szabotázs kísérleteinek megakadályozására" utasították a közigazgatás helyi vezetőit. A volt hadifoglyok azonban minden tilalom ellenére nemcsak a helyi lakossággal érintkeztek, hanem gyakran kerestek kapcsolatot a nálunk élő orosz hadifoglyokkal is, akik mezőgazdasági birtokokon, uradalmakban dolgoztak, pótolták a harctéren lévő munkaerőt. A Nógrádi Hírlap 1919. május 26-i száma közölte, hogy a megyében az összes hadifoglyok száma meghaladta az 5000 főt, melyből a döntő többség orosz, a kisebb rész olasz és szerb nemzetiségű. Az orosz békekötés követekzeményeként észlelhető volt az orosz hadifoglyok nyugtalansága, mely a gyakoribb szökésekben nyilvánult meg. Nógrád vármegyei Hivatalos Lapja arról írt, hogy az orosz hadifoglyok nagyobb része a volt munkaadóik rábeszélésére szökött meg s még élelmiszerrel is ellátták a hadifoglyokat. Előfordult az is, hogy egyik-másik hadifogolynak a helyi hatóság igazolványt állított ki, hogy utazását megkönny ítse. Egy főispáni leirat az "orosz hadifoglyok között a szociális eszmék terjesztésé céljából létrejött csoportokra" hívta fel a figyelmet és elrendelte a lakosság és a foglyok érintkezésének megfigyelését. A hivatalos iratok és a helyi sajtó anyagának tartalmából arra a következtetésre juthatunk, hogy a hazatért magyar, és a nálunk fogságban lévő orosz hadifoglyok egymástól független és egymással közös eszmei tevékenysége a politikai élet, a munkásmozgalom baloldalán ténylegesen politikai veszélyt jelentett a volt uralkodó osztályok számára. A Szovjetoroszországból megyénkbe hazatért hadifoglyok közül is kiemelkedik Murár Lajos tevékenysége. 1914-ben az első között került ki a frontra. 1915 május elején fogságba esett. Az orosz nyelvet írásban és szóban is rövid idő alatt elsajátította. Az Októberi Szocialista Forradalom előtti eseményeket még csak szemlélte, de a forradalom győzelme után már a szocializmus gyakorlati megvalósításán munkálkodott. Mint építész a kolomeai járás önkormányzati szervénél vett részt a földreform végrehajtásában, az építkezések tervezésében és irányításában. 1918 szeptember végén érkezett haza Balassagyarmatra, ahol aktív politikai tevékenységet fejtett ki a szakszervezetben és a szociáldemokrata pártban.