Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész
Hogy a kérdésre válaszolhassunk, szélesebb körben kell végighordoznunk tekintetünket. Miként a képi ábrázolások perspektívái csak megfelelő távlatokból tűnnek elénk, a történelmi alkotások társadalmi-szemléleti dimenzióit is csak messzebbről nézve érzékelhetjük. Nem volt magányos történetíró, tudományos mozgalmak sodrában dolgozott. Neve először Erdélyi János vonzáskörében tűnt fel, a Zagyva és Tarnamenti népdalokat gyűjtötte össze. Az 1820-as évek sok szülöttjét - későbbi neves történetírókat, Pest Frigyest, Révész Imrét - is magávalragadta az önmaga múltját kereső európai polgárság felismerése, hogy a nép körében élő emlékek, - a történelem eddigi ismeretlen fejezetének dokumentumai. 1848-50-ben már kapcsolatban van a Magyar Tudós Társasággal, de a Magyarország családai I. kötetének megjelenése 1857-ben mégis országos meglepetés. Ipolyi Arnold, a Magyar Mythológia szerzője, akinek nevét Herder rel, a Grimm testvérekkel, az angol Parcyvel és a finn Lönrottal együtt emlegették ekkor, így üdvözölte: Ilyen munka "históriai tanulmányaim között nekem is régtől kedvenc eszmém volt, de megfelelő kivitelét csak hosszas stúdiumok után és többek egybegyűlt erejéből mertem egykoron remény leni. 5 íme most minden óhajtásainkat, bizonyára nemcsak az enyémet, de a hazai történelem valamennyi barátjáét felülmúlta... Kezdetnek, melyre csakugyan szükség volt, nemcsak jó és dicséretes, de sőt a várt és remény Lettnél is többet ad... Tökéletesnek látom a munkát... becse, értéke szívemen fekszik."^ Vagyis világosan kifejezik Ipolyi szavai, hogy ez az alfabetikus rendben közölt családtörténeti adattár a hazai tudományosság egyetemes igényű elvárását hivatott kielég íten i . Hazai tudományosság- mit fed ez a szépenhangzó, sőt nagyképűnek tűnő kifejezés? Valójában nem többet, mint alig két tucat férfiút Pozsony, Máramarosszi get, Fest, Buda, Sárospatak, Kecskemét, Temesvár, Kassa és más városok, falvak dolgozószobáiban. De nem is kevesebbet, mint a magyar polgári tudományosság és ezen belül a történettudomány megteremtésén munkálkodók közösségét. Az immárom egyetemi könyvtár őreként Pesten dolgozó Nagy Iván, miközben családtörténeti kézikönyvének következő köteteit készíti sajtó alá, e Láthatatlan munkaközösség osztatlan támogatását éLvezi. Sokan küldenek rendszeresen címére forrásokat, így például Kazinczy Gábor is, aki 1857-ben meghívja magához, hogy Miskolc 4 és Eger városi és vármegyei levéltaraiban végzzen kutatásokat.
