Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: A múzeum történetéből

A 70-es évek eljén a néprajz a megye szlovák falvainak kutatását tűzte ki célul. E programban az együttélő magyar és szlovák falvak tárgyi kultúrájának eltéréseit, egyezéseit vizsgálta. A közel két éves munka gazdag tárgygyűjteményt is eredményezett, amely az 1972-ben megiyílt banki szlovák tájmúzeum berendezési munkálatait könnyítette meg. Ebben az időben kezdődött a levéltári anyag néprajzi szempontú feldolgozása, amely a megye parasztságának 18-19. századi anyagi ellátottságát segített megismerni. A 70-es évek közepe táján az új állandó kiállítás előkészítése, a hiányzó tárgyak összegyűjtése volt a néprajzi kutatómunka programja. Bár a néprajz a falu társadalmi rétegződését tárgy- és témagyűjtéseinél mindig figyelemmel kísérte, egy-egy rétegének tudományos feldolgozását csak 1976. után vette programjába. Elsőként az uradalmi cselédek tárgyi kultúrája, szokása került kimunkásra. Eddig még nem esett róla szó, de az utóbbi évtized néprajzi gyűjtőmunkájában is helyt kapott a viseleti együttesek, a lakásbelsők, a gazdálkodás tárgyainak gyűjtése. Természetesen ennek a korszaknak is van névhez kötődő néprajzi eredménye. Kapros Márta kiváló sikereket ért el a születés körüli szokások gyűjtésében, tudományos feldolgozásában. Magas szakmai elismerést jelentett számára és az intézménynek, hogy az Uj Magyarság Néprajzának szerkesztősége e témakörrel kapcsolatos összefoglaló megírására őt kérte fel Önálló kutatási témáiban a hímzés történeti, táji eltéréseit vizsgálta, a megye német falvainak viseletét, lakáskultúráját tanulmányozta, tárgyi anyagát gyűjtötte össze. Az egyéni kutatási terv feladatain kívül, természetesen mindig nagy szorgalommal, szakmai hozzáértéssel vett és vesz részt a néprajz tennivalóinak sokaságában. Fentebb arról szóltunk, hogy a 70-es évek elején hogyan nyírbátódott meg az intézmény személyi állománya, az utóbbi időben azonban ebben is kedvező változások történtek. 1978-tól népvűvelője, 1980-tól helytörténésze, és gyűjteménykezelője van a múzeumnak. Az intézmény közművelődési munkájáról, útkereső tevékenységéről nem szólunk, hiszen erről egy külön dolgozat számol be.