Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

R.Várkonyi Agnes: Nagy Iván a történész

Sőt korszakunkban eligazításul szolgálhat, ebben a korban, amikor szinte életbevágóan fontos Ismernünk a társadalom és az egyetemes művelődés, a tudomány és a nemzet kapcsolatát, e bonyolult és rejtett összefüggések törvényszerűségeit. Nagy Ivánt, a történészt mi sem jellemzi jobban, mint meggyőződése: "a nemzet jövője annak múltján alapszik." A történetírói társadalmi elkötelezettségét különösen találóan fejezi ki: "Ugy vagyunk mi, mint a szegény, fáradó bányászok, kik az izzadságai fejtett törmelékét átszolgáltatják az olvasztó kohóknak, ahonnan azok a finomító gyárakba és végre az alakító műhelyekbe kerülnek, hol a társadalom érdekében a végcél28 nak megfelelő alakot nyerik el." A ma emberének Nagy Ivánról a történészről szólva egyaránt méltatva érdemeit és tévedéseit talán legméltóbb ha Buckle szavait idézzük: Nagy Sándor hódításai, vagy "Napoleon óriási bűntettei" nyom nélkül elmúlnak". De a nagy férfiak tudományos felfedezései nem hagynak el bennünket soha; ezek halhatatlanok örök igazságokat tartalmaznak, melyek túlélik a birodalmak romlását, melyek tartósabbak mint a küzdő vallásfelekezetek harcai... Csak a tudomány felfedzései maradandók, egyedül nekik köszönhetjük mindazt, amit bírunk; örök Időkre élnek, soha nem fiatalok és nem vének, magokban hordják életök csíráját, tovább özönleneK egy halhatatlan folyamatban, önmaguk szülik folytatásukat, melyek később létrejönnek, és így a legtávolabbi utódokra is hatnak, sőt századok lezajlása után még tevékenyebbek, mint kinyilatkoztatásuk pi l lanatában."