Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Zólyomi József: A múzeum történetéből
- 47 / A gyűjtemény tüzetes átnézése azonban újabb tárgyak beszerzését indokolta, így a tervezett megnyitásra 1930-ban nem kerülhetett sor. Még ennek az évnek fontos eseménye: a Társulat rendkívüli közgyűlése szeptember 15-én elhatározta, hogy az alapító iránti tiszteletből az intézménynek a Nógrádvármegyei Nagy Iván Múzeum nevet adja. A múzeum megnyitására 1931. november 29-én került sor, szerény külsőségek között. A történeti, néprajzi és képzőművészeti témákból rendezett kiállítás inkább esztétikai kivitelre törekedett. A kronológiára, a történeti hűségre való törekvés még alig fedezhető fel e tárlaton. A 30-as évek elejére a Múzeum Társulat anyagilag tönkrement. A létszámban egyre csökkenő tagság sem fizette rendszeresen tagdíjét. A megye és a város 1927-től évenként összesen - fele-fele arányban - körülbelül négyezer pengőt utalt át a Társulatnak a múzeum költségeinek kiegyenlítésére. De ez az összeg alig fedezte a két főfoglalkozású alkalmazott /igazgató, hivatalsegéd/ fizetését. A Társulat választmánya kénytelen volt belátni, hogy a múzeum fenntartására nem képes, ezért a múzeumot 1933. február 16-án felajánlotta a vármegye közönségének. Az átvétet reményében 1934. szeptember 6-án feloszlatták a több mint negyven évig működő Múzeum Társulatot. Az újonnan fogalmazott alapszabályt - amely a múzeum fenntartójaként már a megyét jelölte meg - felterjesztették a vallás- és közoktatási miniszterhez jóváhagyásra. A felterjesztésre soha nem érkezett válasz, nem kerülhetett a múzeum megyei kezelésbe, így fordulhatott elő, hogy az intézmény 1934-től 1950-ig hivatalos fenntartó nélkül működött. A megye és a város a Társulat feloszlatása után is folyósította a múzeumnak a két-kétezer pengő támogatást, de az összeg az elvárható igényesebb működést nem tudta biztosítani. Gyakran előfordult, hogy télen az épület egyetlen kályháját sem tudták fűteni, tüzelőhiány miatt. Nagyobb dologi kiadás esetén a két alkalmazott /igazgató, hivatalsegéd/ fizetését nem tudta felvenn i. A Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége szerencsére továbbra is folyósította az évi 300-400 pengő államsegélyt, amelyet kizárólag gyűjteményfejlesztésre lehetett fordítani. Az igazgató elsősorban néprajzi gyűjtésre specializálta magát.
