Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)

Zólyomi József: Nagy Iván a múzeumalapító

Zólyomi József Nagy Iván a múzeumalapító Nagy Ivánt ifjúkora, tudósi pályája arra tanította, hogy a különböző' történelmi időben készült oklevelek, eseményeket rögzítő iratok, az egykori nyomdák tetszetős kivitelű termékei nem csupán az ismeretek gya rapítására szolgálnak. Megtanulhatta, hogy azok fontos dokumentumai lehetnek népünk történetének, amelyeket örök időkre gondosan ápolni, megőrizni kell. Kutatásai során meggyőződhetett arról, hogy a nemesi családi levéltárak anyagai a jobbágyfelszabadítást követő években milyen rohamos ütemben pusztultak, váltak hiányossá. Számos családi levéltár már nem tudott számot ad ni az egymást követő nemzedékek sorrendiségéről, arra hivatkozva, hogy a forradalom kurtította meg az irattárat. Jól tudjuk, hogy az ok nem a forradalmi eseményekben keresendő, hanem a nemesek életkörülményének megváltozásában, amely zömében éppen a szabadságharc tájára tehető. Az apró és középnemesi birtokok tulajdonosait 1848 válaszút elé állítót ta. Számos nemesnek el kellett döntenie, hogy jelentős anyagi befektetéssel, az új követelményeknek megfelelően gazdálkodik tovább, vagy bir tokát bérlők kezére juttatja, esetleg eladja, hogy végleg a kevéssé koc kázatos hivatali pályára lépjen. Az esetek többségében nem csupán el ha tarozás kérdése volt ez. A múlt század közepére a nemesek nagy része el adósodás, birtokaprózódás következtében annyira tönkrement, hogy az önálló gazdálkodás folytatására nem is gondolhatott. Egyedüli kiútként a hivatali pálya maradt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hivatali szolgálatba lépett nemes gyakran véglegesen felszámolta falusi kúriáját, a bennük nemzedékeken át összegyűjtött bútorokat, festményeket, régi fegyvereket, könyveket eladta, szétosztotta, vagy megsemmisítette. Hiszen a megváltozott életforma, a városi lakás, az egykori vidéki kastély berendezési tárgyait nem volt képes befogadni A gazdálkodásból kiszorult nemesek között szép számmal voltak olyanok i akik az ősi birtok felszámolásával, az örökölt vagy szerzett értékeket a köz javára és hasznára kívánták fordítani. Nagy Iván - tudományos munkássága révén - a megye köznemesei között oly hírben állt, aki becsülni, tiszteLni tudja az ősök emlékét. Ezért fordultak hozzá bizalommal, hogy közvetítője legyen díjtalanul felajánlott tárgyaik közcélt szolgáló elhelyezésében.