Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/2. szám (Salgótarján)
Nagybákay Péter: Nagy Iván heraldikai és genealógiai munkássága
Ez a nagyon rövid áttekintés is azonnal elárulja, hogy Nagy Iván hosszú, munkás életének javarészét a magyar családtörténet, címertan és a hozzá szorosan kapcsolódó pecséttan művelésének szentelte. Ez a három stúdium a klasszikus értelemben vett történelmi segédtudományok körébe tartozik. Bár a XX. század folyamán sokféle, különböző ideológiai irányzatok szempontjait tükröző kísérlet történt a történelmi segédtudományok helyének meghatározására, célkitűzéseinek kijelölésére, körének kiterjesztésére, szerepének tisztázására, sőt teljes átértékelésére, egyes ágai időszerűségének megkérdőjelezésére és elnevezésének megváltoztatására is - /alaptudományok, forrástudományok/ - a hagyományos történelmi segédtudományok körében - egészségesen megújulva - ma is szilárdan tartja magát mind a , /9/ genealógia, mind a heraldika, mind a szfragisztika. Nagy Ivánt a köztudat a tudományos magyar családtörténetírás, a genealógia megteremtőjeként tartja számon. De mielőtt részletesebben rátérnénk genealógiai munkásságára, rá kell világítanunk heraldikai és szfragisztikai tevékenységére is. Már Karácsonyi János megállapította, hogy Nagy Iván a magyar heraldikában is úttörő volt, és a magyar címertan nagyon sokat köszönhet neki. Legelső dolgozata 1848-ban a nógrádi nemesség két 1663-ban készült zászlójáról ,^tulajdonképpen a heraldika körébe sorolható, sőt azt is mondhatnánk, hogy az azóta egyre önállóbb segédtudományággá kifejlődött vexillológia legelső, mai napig igen ritka magyar képviselője. Hatalmas genealógiai adatgyűjtő munkája során Nagy Iván óriási családi címeranyag birtokába jutott. Igy főműve, ha elsősorban családtörténeti alapmunkának számít is, heraldikai szempontból sem hanyagolható el, mert hisz nem csak nemzedék rendi táblákat, hanem szép számmal címereket is tartalmaz. Ekkora anyag birtokában nem véletlen, hogy Nagy Iván, mint az Akadémia levelező tagja székfoglalóját "Adatok a magyar czímertanhoz" címmel tartotta meg. Ezzel, ha nem is alkothatta meg - ami egyébként szándékában állt - a magyar nyelvű tudományos heraldikai kézikönyvet, mégis - jóval Nyáry Albert /I2/ /1866/és Bárczay Oszkár /l3/ /1897/ előttelsőnek foglalta össze a magyar családi címerek jellegzetességeit, és megállapításai kevés korrekcióval ma is helytállóak. Tiszteletre méltó önkritikájára és mértéktartására vall, hogy - mint idézem az Akadémiai Értesítőből - "a magyar czímercszct ún. alaktana még nem készült el, és ezért értekező /ti. Nagy Iván/ oz alkalommal azt elhagyá."
