Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Teleki László és Nógrád megye

Az öngyilkos grófot május 10-én búcsúztatták Pesten s innen indult a gyászmenet Szi rákra. Másnap déleló'tt 10 óra tájban értek ide. Az egykori honvédtisztek kivont karddal kisérték a kastély udvarára a halottaskocsit s itt ravatalozták fel Teleki Lászlót. Podmaniczky Frigyes búcsúztatta őt majd a helyi evangélikus lelkész beszélt, innen az ország legelőkelőbb családjainak férfiúi vállukon vitték a koporsót a temetőbe s rövid szertartás után egy órakor becsukódtak a kripta ajtajai Teleki László földi maradványai mögött. Néhány nappal később gyászünnepet tartottak Balassagyarmaton a megye politikai életének képviselői. Emlékbeszédet Szontagh Pál mondott: "Teleki László nem hal meg soha. Férfiak, akiknek nevük nagy bölcseimi, társadalmi s politikai absztrakciókkal vannak elválaszthatatlan összeköttetésben, halhatatlanok... Mind mit Telekiben szerettünk, mind mit csodáltunk - marad s maradandó lesz az emberek lelkében, Idők örökségében, világesetek hírében.," P.M. NÓGRÁDRÓL ÍRTÁK SALGÓ. Régi omladozott Vár Nógrád Várm. magas és meredek hegyen, 's kősziklás helyen épült vala; de már öszve-rongyollott. Eredete bizonytalan, de a' Tseheknek birtokában volt; mert 1362-dikben vette vala el Glskától Corvinus Mátyás. Arszlán Ozmán Fővezér pedig levágatván egy nagy élő fát, annak allyát sok ökrök által homályosan nagy lármával vontatta -fel a' Vár felé, 's előre köldvén némelly Lovasokat, megijjesztette a' Várnak őrzőit, 's a' mit hadi erővel nehezen foglalhatott volna el, hadi fortély által nyerte-e 1551-dikben; 's hatalmokban maradott 1593-dikig. Már most omladékjai alátemettetett. Vidékje kies, és erdős." Magda Pál Magyarország leírása l-3.r, Buda, 1799.