Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Badacsonyi Sándor kiállításáról

/Egy csavargó emlékei/. Ez a kontextusteremtés formák- figurák, tér és idő között Badacsonyi lapjainak szürreálisztikus jellegét - hangulatát, "Lassú színpadiasságát" határozza meg, alakítja ki. Az "Elmúlás" érzés-érzelem világának képi megjelenítésére Badacsonyi számos munkáján /Múltbatekintc, Pusztulás stb./ tesz nem érdektelen kísérleteket. Azonban nem elfogadható a katalógus =lőszava írójának megállapítása, amikor Dürer Melankóliájával hozza összefüggésbe ezeket a lapokat. /Ezzel is továbberősftendő Dürerhez és korához való kapcsolódást./ Mindenekelőtt azért nem,mert Dürer (514-ben keletkezett rézmetszete nem az "elmúlás képzőművészeti archetípusa", hanem azt a lelkiállapotot fejezi ki, amely "kételkedik abban, hogy a művészet és szépség problémáit a geometria segítségével meg lehetne oldani". /Amint erre a tényre számosan rámutattak./ Szétesik az ekkor még oly fontos egységbe a művészeti elméletnek és gyakorlatnak. Szétesik az az igény, hogy az elmélet a gyakorlatot segítse. Kreálni kell, olyat létrehozni, ami nem létezik a nap alatt. A "geometria" /értsd: a természet hű leképzelése/ eszközei csak gúzsbakötik a teremtést; a kreativitás elve szembe került a "valós" ábrázolás ekkorra már megoldott "problémájá"-val. Itt és ekkor alapozódott meg az itáliai manierizmuson áttranszponálódva "a modern művészet" kortársainkig. /Igy, ha már a genezis kérdésében ilyen mélyen visszanyúlunk az időben, célszerűbbnek tűnik Badacsonyi Sándor művei értelmezési bázisának megalapozását a későmanierista művészetteóriák "desegno interno" kategóriájának

kiindulási alapként való felhasználásával megkísérelni./ A legfontosabb, hogy az eredeti egység, ami Dürernél a "művészet alapjairól való tudás"-t és a "gyakorlati művészi készség"-et jelentette, már szétesőben volt. De az egység - bár mint hiány - a művészi teremtés sarkalatos pontja, mint a kérdések kérdése, még megmaradt. A kiállításokon szereplő lapokon az "-egy"-ség teremtése - túl a düreri dichotómián - a lét di

fferenciál hatatLanságának jelenvalóvá tétele mint a művészet legalapvetőbb célja és funkciója, a műalkotás ontológiai statusa már a kérdezés szintjén sem merül fel. Badacsonyi Sándor tárlatán kiváló szakmai felkészültséggel előadott formákba, tónusokba, kellemesen nosztalgikus jelenetekbe feledkezhetünk bele, vagy a sejtelmesen szép mesevilág titkainak fel fejtésével mozgathatjuk meg képzelőerőnket. /Hauff mesék./ Bizonyos értelemben ez sem kevés, ám kell hogy jelezzenek számunkra valamit. Talán a hiányt...