Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1986/1. szám (Salgótarján)

Házassági szerződés 1932-ből - Keresztelői szerződés 1932-ből

A gyermek megkeresztelése és a keresztelő ritkán esett azonos vasárnapra. Legtöbbször a keresztelés után egy hétre, amikor a gyermek édesanyja már elmehetett az avatásra, tartották a keresztelőt. A keresztelőre - a szülők megbízása alapján - a bába hívta meg a vendégeket. A kezes és lógós keresztszülők

ön kívül a nagyszülőket, testvéreket, közeli rokonokat is meghívták. A meghívott vendégek a mise után gyülekeztek a szülők házánál. Erre az alkalomra átrendezték a tisztaszobát: kivitték az ágyakat, helyére asztalokat, lócákat, székeket tettek. A kezes keresztanyának két tál süteményt, egy tyúkot, a két lógós k

eresztanyának két-két tál süteményt kellett vinni. A nagyszülők, rokonok is vittek süteményt, tyúkot a keresztelőbe. Az asztalok megtérítése, az ételek felszolgálása a bába feladata volt. Elsőként tyúkhúslevest, metélt esikkal szolgálták fel, majd a káposzta következett birkahússal. Gyakran a káposztában főtt birkahús helyett birkapörköltet adtak a vendégeknek. Végül bort, pálinkát ittak. Ebéd után a bábaasszony tányért vett a kezébe, a vendégek között járva mondogatta: "Nyuszka a gyermek, kising kell neki, aki nem sajnálja gyorsan adjon neki." Az összegyűjtött pénzt a gyermek édesanyjának adta. Később a bábaasszony parazsat vett lapátra a tűzhelyről, a keresztkoma asszonyokat és komákat megpatkolta

. A parázzsal teli Lapátot a komák felemelt csizmájuk sarkához tette, kutáccsal pedig rávert a csizma sarkára. A patkolásért fizetni kellett, a pénz a bábaasszonyé maradt. A bábaasszony a keresztelő végén kapta meg járandóságát szolgálataiért. Egész kenyeret, fél ki la búzát, egész kalácsot, levesben főtt tyúkhúst, süteményt csomagoltak neki. Z.J.