Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1985/1. szám (Salgótarján)

Halottas lepedő Rimócról

Halottas lepedő Rimócról 1984-ben - egyéb, ravatalo-zással kapcsolatos textiliák mellett - egy újabb halottas lepedővel gazdagodott a Palóc Múzeum gyűjteménye. Anyaga kendervászon /"csupafonál"/. A három szél vásznat hosszában széles csipkebetétekkel dolgozták össze, s azonos /"kacskaringós"/ mintájú szélcsipke dfszfti a tárgy egyik végét, kissé a hosszanti oldalakra is átkanyarodva. Hímzése a megyében legrégiesebbnek számító, szálhúzásos-átcsavarásos technikával, közismertebb nevén subrikával /Rimócon "szálszorítós"-nak nevezik/ készült. Mintája egyszerű, rácsozatos hatást adó, un. "búzaszemkés", s mind össze egy cm széles. Ki varrásához szakaszosan váltakozva fehér, illetve piros pamutot használtak. A minta csík alakban fut körbe a vászonszélek mentén, leszámítva a lepedő két hosszanti külső oldalát. A tárgy méretei: hossza-258 cm, szélessége 168 cm, a szélcsipke 10 cm széles. A lepedőt Jusztin Miklósné született Perce Mária középparaszt asszony készítette ugyancsak Mária nevű leánya kelengyéjébe az 1910-es évek elején. A vásznat maga szőtte, s Pásztora vagy Losoncra vitte el "bekallóztatny

i a mangurlóba". /A kallatás iparos végezte eljárás, amelynek során a vászon tartást és szép f

ényt kapott./ A csipkét valamelyik felvidéki városból hozta hozzá. Léva, Losonc, Kékkő, ezeket emlegette, ahová eljárt ruhafélékhez szükséges kellékekért: az utóbbi két helyre legtöbbször gyalog: "kettenhárman összevettük magunkat, oszt mentünk." A hímzés jól láthatóan két kéz munkája: a tizen-egynéhányéves kislány is belesegített édesanyja útmutatása szerint. Amíg nem volt községi ravatalozó /Rimócon csak a közelmúltban épült/, a halottat otthon terítették ki. Az "elsőszobában" a két ablak közé állították az elhunyt "nyoszolyáját" úgy, hogy lábbal az ajtó irányába essék. Különben a hiedelem szerint "visszajárt volna a lelke". A szalmazsákot egy ilyen halottas lepedővel terítették le, ez esetben "halott alá való lepedő" nek mondták. Rá egy kisebb, díszítetlen lepedő került, amelynek segítségével emelték át utóbb a holttestet a koporsóba. A halott feje alatt két, keményre tömött párna volt kékfestő, a második világháborút követően fehér "fodrosvégő" huzatban. Emlékezet szerint már a ravatalon is le volt terítve a halott, "hogy a szemit ne lássák". Csak aki kérte, annak mutatták meg. Legfeljebb fiatal halottal tettek kivételt, s derékig kitakarták. Erre a célra szintén egy iLyen haLottas lepedő szolgált, ez lett a "szemfödél".