Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1985/1. szám (Salgótarján)

Csohány in Bayern

A "Bajorországi emlékek" alapjában véve szervesen illeszkedik a sajnos korán lezá'ródott életműbe. Ma amikor fenyegetett korban él az emberiség, amikor múltunk és az értékek válsága szinte mindennapos problémánk, akkor az ő művet, nem a nosztalgikus célzatúak hanem élő - értékmegőrző és felmutató feladatúak; mind figurái karakter

isztikumában, mind jelképes ábrázolásaiban. Természetes és közvetlenül ható kompozíciói spekulatív - formai kommentárok nélkül nyilatkoznak meg, s egyben elkerülik a tartalmi direktség mindennemű veszélyét. Többen rámutattak már művészete és a népdalok, népballadák közötti mély rokonságra. A népköltészet ősi tisztasága mint a képi beszéd legősebb kifejező eleme a vonal jelenik meg és uralkodik Csohány művészetében, amelyben "a létezésünk és a mindenség titkai feszülnek" - írta a jóbarát Feledy Gyula Csohány Kálmán a klasszikus értelemben vett rajzot - grafikát művelte, ahol a "vonal karaktere" a meghatározó. Ahogy egyik méltatója írja: "a technikai fölény a szűkszavú előadásmű és tartalmi koncentráció sajátos egysége a csohányi nyelvezet titka". Művei "belső" jelentésvilága, avagy Csohány grafikáinak "költészete" - művészetének talán Legautentikusabb értője szerint: "az eltávozott dolgokhoz és emberekhez való hűségben levő magyarázatát." Hozzátehetjük: okát s egyben vissza nem vonható aktualitását is. MEGFEJTÉSEK: 1. A légy szamár ember: - a pap, mert másnak tud feleséget szerezni, de magának nem - a kántor, mert akkor is dalol, amikor más rí - a kőm íves, megélesíti a csákányát s mégis kőbe vágja - a kéményseprő, mert mindig ott vakar, ahol nem viszket 2. Három: szeptember, november, december 3. Maga elé 4. Az ágyban 5. Hátulról 6. A kocsis 7. Mindenütt, mert a farkát egyik sem teszi le ugatás közben 8. Cipőt kell húzni 9. Mert különben eltörne a tojás 10. Pénzért