Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1985/1. szám (Salgótarján)

Nógárdi rekord a XVII. századból

Nógrádi rekord a XVII. századból Belitzky János megyei monográfiájában egyhelyütt említi, hogy tán Nógrád megyéé Lenne annak érdeme, hogy innen keltezó'dik a Leghosszabb magyar káromkodás. Ez nem más mint bizonyos Horváth Mihály 1663 február 28-án Szécsényben kelt levele, amelyet Szabó Györgyhöz intézett. Haragjának oka, hogy Szabó György cserbenhagyta közös gazdájukat Zichy Istvánt. A levelet megtaláltuk Katona István História oritica regum Hungareae című hatalmas munkájának 33. kötetében. A tudós szerző lati nus írta ugyan müvét, de ezt a levelet ő is eredetiben idézi, mert felismerte milyen különleges érték ez. Maga a káromkodás nem olyan durva mint ahogyan azt elképzeljük. Inkább válogatottan szép, amennyiben a szépet mint esztétikai kategóriát illik ebben az esetben alkalmazni. A XVII. századi gondolkodás és nyelvi gyakorlat érdekes tanúsága ez a levél s borsos kiszólásai ellenére is inkább mosolyogtató mint megbotránkoztató. /Természetesen mai szemmel nézve olvasva.../ A teljes levelet közreadjuk most: "Szolgálatomnak tőled való megtagadása után Istennek semminemű áldása ne száljon reád, Istentől el szakatkozott menny-országhoz háttal fordult, parázna, disznó életű, tisztátalan, vissza aggott, ebre ütött, kurva feleségű, huntzut, beste lélek kurafi. Soha nem hittem volna, hitetlen visszaaggott, vén agg-eb, kurafi, hogy vénségedre nemzetedet, a Magyar szakált, régi, jámbor, kegyelmes urunkat, királyunkat, igy meg gyaláztad. Illy szép hírt hallunk felőled, áruló, parázna, orgazda, részeges, nem jámbor, akasztani való lélek kurafia. Nem elég volt-e e koráig mind a bolondság, mind a latorság, disznó-rossz hízott, beste lélek, kurafi, tsik nyelésben gyönyörködő, otsmány kurafi. Mind a Pozsonyi hóhér tavában fogták pedig azokat a tsikokat, a mint hallom, a mellyekkel te istentelen torkodat pallérozod: azt pedig tsak azért tselekszed, hogy az bornak tágabb futamodója lehessen telhetetlenebb torkodon alá: hét ónat, kénkövet, szurkot a torkodnak, kurva felcségü, lélek kurafi, nem jó bort, borban válogató, kenyér vesztegető, éhei holt, tányér nyalogató lélek kurafi: mondok nem elég volt e hogy Ibrahim Omer bég hetven hétszer meg cifrázta Gömör vármegyét, taknyos proscriptáju, nem emberséges ember asztalához való, mogorva, fertelmes disznó kurafi. Hogy nem tudtak volt még kis korodban a disznók elszaggatni, avagy döglöttéi volna meg a Budai kalatában a páltza alatt: avagy ölted volna bé magadat a Dunába,